Az impotens kontinens

„Ahhoz, hogy a bevándorlás kérdését Európa kezelni tudja, két dolog szükséges. Ismerni kell a probléma nagyságát, és olyan helyzetbe kell hozni az öreg kontinenst, hogy szabályozni tudja a potenciális bevándorlók számát. A magyar kormány eddigi erőfeszítései arra irányultak, hogy visszaállítsák azt a törvényes állapotot a szerb–magyar határon, amely azelőtt állt fenn, mielőtt idegenek százezrei lépték át a zöldhatárt illegálisan. Magyarország kizárólag akkor tud eleget tenni a schengeni és dublini követelményeknek, ha minden Magyarországra – és ezzel egyben a schengeni egyezmény országaiba – belépni kívánó ember regisztrálása és menedékkérelmének elbírálása megtörténik. Egy fegyelmezetlen, a bevándorlás szabályait semmibe vevő tömeggel szemben az eszközök megválasztása rendkívül nehéz, mert az erőszakszervezeteinktől azt kell kérnünk, hogy lehetőleg erőszak nélkül lépjenek föl. Ráadásul minden logikusnak tűnő intézkedés, mint például a kerítésépítés, azonnali tiltakozást vált ki a problémát nem világosan látó, de jóindulatú és jószívű emberek körében. Két vitathatatlan pontot kell elismernünk: az egyik, hogy az újkori népvándorlást kizárólag a célországok – mint például Németország – tudják megállítani, a másik, hogy közben a határországok, így Magyarország is, nem engedhetnek be több olyan embert a schengeni övezetbe, akik a rájuk vonatkozó kritériumok szerint nem felelnek meg a »befogadható menekült« státusának. Amíg Németország és más országok hangoztatják elkötelezettségüket a népvándorlás alanyainak befogadására, semmi és senki sem akadályozhatja meg az embertömegek mozgását. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Magyarország saját eszközeivel ne tudná megakadályozni az országot engedély nélkül ellepő személyek beáramlását. (...)

A jelenlegi magyar kormány a nemzetállamok Európájának elkötelezett harcosa. Orbán Viktor miniszterelnök legnagyobb bűne, hogy beszédei és megnyilvánulásai nem a politikailag korrekt beszéd szótárában lévő száz szó felhasználásával íródnak. Lehetségesnek tartom, hogy azok, akik már eleve egy Németország uralta Egyesült Európában jobban bíznak, mint a nemzetállamokban, a jelenlegi népvándorlás problémáit is a nemzetállamok szuverenitásának kárára kívánják megoldani. Pár hete közös cikkben vázolta tervét a francia és a német gazdasági miniszter. Az eurót használó országoknak saját parlamentje, közös költségvetése, közös adóhivatala lenne, és ugyancsak azonos lenne a minimálbér és a segélyezési rendszer is, írták a bölcsek. Ez a nagyszerű ötlet természetesen a nemzetállamok végét jelentené. A közös és kötelező menekültkvóta-rendszer szintén ebbe az irányba mutat. Talán nem kellene az EU tagországainak oly gyorsan felkarolniuk ezt a kivitelezhetetlen ötletet.

A jelenlegi magyar hozzáállás, a schengeni határok védelme, az egészséges szkepticizmus a bevándorlók motivációját illetően, a kötelező regisztráció és a gyors menekültügyi eljárás a probléma megoldása. Embertömegek, amelyek letelepszenek egy idegen országban, ahol az életszínvonal és az élet minősége jobb, mint szülőhazájukban, soha nem térnek vissza az édes anyaföld kebelébe. Vannak olyan problémák, melyeket könnyebb megelőzni, mint megoldani. Itt a lehetőség, hogy az európaiak ne egy olyan jövőbeli Európában éljenek, amelyben minden valószínűség szerint nem szeretnének.”