„Milyen kritériumok szerint válogatta az újságírókat?
A saját kritériumaim szerint, amelyek meglehetősen önkényesek. Felfigyeltem az egyetemen néhány fiatal, tehetséges gyerekekre, akik még nem kész újságírók – bár van közöttük az is. Én azt mondtam ezeknek a srácoknak nyáron, hogy azon dolgozom, hogy ez egy szexi történet legyen, ők pedig megkapják azt a lehetőséget, hogy megcsinálják magukat, ikonokká válhatnak. Tiszta piszkos tizenkettő.
Írt a 888-ra Kezdő nyelvlecke címmel egy szöveget, amiben a Cinkhez, a 444-hez, az Indexhez képest határozta meg a lapot. De mi a helyzet a Magyar Időkkel, a Magyar Nemzettel, a Heti Válasszal? Az előbb említette, hogy a jobboldali médiatérben volt egy üres hely, ahová a 888 belépett.
Nemcsak a jobboldali médiatérben volt üres hely. De menjünk végig a listán. A Cink olvasói szemmel értékelhetelen volt. Amit a három darab négyes csinál, az túl szűk. Szinte csak egy témájuk és egyetlen ellenfelük van, az Orbán-kormány, a hősük pedig a biciklisfutár. Ettől sokkal többet, jobbat lehet csinálni. A Magyar Idők, a Magyar Nemzet, a Heti Válasz más tészta, már csak azért sem viszonyítási pont, mert elsősorban print lapokról van szó. De hogy a lényegről beszéljek, szerintem csak úgy lehet belépni egy piacra, ha másokhoz képest alapvetően én határozom meg magamat. Ez egy kötekedős, verekedős pozíció. Akik már ott vannak, azok nem fogják azt mondani: »Gyere barátom, szerezz te is olvasókat!« Rá kell állni a lábukra. Minden a konfliktusról, a vitáról, a feszültségről szól. Ha nem állok ki magamért, ki fognak lökni a pályáról.
Akkor provokálni fognak?
A munkatársaimtól azt várom el, hogy izgalmas dolgokat írjanak. Tegyenek éles állításokat, amik aztán vitát generálnak. A feszültség, ami így támad, mindig izgalmas. A langyosokat kiköpi az Isten. Azt szeretném, hogy a 888 körül állandóan izzon a levegő.”