–Hallottátok? Végre jön a Szabó Tímea! – súgtak össze Röszkén a migránsok. És szunniták hajtották fejüket síiták ölébe, alaviták kínálták karéj kenyérrel a keresztényeket.
„Szabó Tímea, az »ágens«, a mi amerikai kapcsolatunk megborzolta racka haját, és elindult Röszkére. Előtte talán felhívta volt férjét, a Jobbikost, a párt 2010-es OVB delegáltját, hogy menjen-e. De az is lehet, hogy Goodfriendet hívta, vagy egyenesen Langley-t hívta, nem interurbán…
Nem tudjuk.
De mindegy is. Az a lényeg, hogy ment.
Ettől pedig mindenki fellélegzett. –Hallottátok? Végre jön a Szabó Tímea! – súgtak össze Röszkén a migránsok. És szunniták hajtották fejüket siíták ölébe, alaviták kínálták karéj kenyérrel a keresztényeket, mindenkinek megmelegedett a kicsi szíve, még a Röszkén szolgáló rendőrök is elfelejtették fáradtságukat, és könnyes szemmel mosolyogtak egy kicsit.
Hát persze, Timi...
Szerintem is az a baj, hogy Orbán nem áll a határon, mind a 170 kilométeren, kis köténykében, kosárkájában cipóval, humusszal, friss báránysülttel, gránátalma kellően behűtött levével. Másik kezében orvosi műszerekkel, szikével, szívkatéterekkel, miegymással. S ha egy migráns elszalad, Orbán nem fut utána gyöngéden a kukoricásban, hogy egy cumisüvegből táplálja, ha elkapta, és gyöngéden ölébe fektette…”