Megmenthető-e még a határok nélküli Európa?

Most, hogy Ausztria és Dánia után a németek is a határellenőrzés ideiglenes visszaállítása – értsd: a határ lezárása – mellett döntöttek, lehet, hogy elbúcsúzhatunk az elmúlt években megszokott szabadságtól, amivel az EU-n (pontosabban: a Schengen-zónán) belül utazhattunk. A határok nélküli Európától. Hogy csak átmenetileg, huzamosabb időre, esetleg végleg? Ezt ma még nehéz lenne megmondani.

Hogy mennyire volt bölcs dolog Angela Merkel minden szírt befogadunk nyilatkozata, meg tapssal fogadni Münchenben a migránsokat szállító vonatokat, azzal most ne foglalkozzunk. De meg lehet-e menteni a határok nélküliség mind praktikus, mind szimbolikus szempontokból nagy jelentőségű vívmányát? Számunkra pláne fontos kérdésről van szó, nem értékelhetjük elég nagyra, hogy határellenőrzés nélkül mehetünk Szlovákiába és Szlovéniába, az ott élők pedig szintén ellenőrzés nélkül Magyarországra – és milyen jó lenne, ha a romániai (aztán a horvát, a szerbiai, és talán egyszer az ukrajnai) határon is ugyanez lenne már a helyzet.

Szerintem nincs veszve az EU-n belüli szabad mozgásunk, a helyzet kulcsa a külső határok nagyon szigorú védelme – és külső határokon nem a jelenlegi külső schengeni határt értem, hanem egy provizórikus külső határt. Hirtelen a következő intézkedések jutottak eszembe, amivel ezt meg lehetne valósítani:

- Bulgária és Románia azonnali csatlakozása Schengenhez (az EU-n kívüli migrációs nyomáshoz képest marginális problémák azok, amik miatt egyes országok eddig vétózták a csatlakozásukat);
- az EU várható külső határainak kijelölése, lehetőség szerint a régióban például Szerbia külső, nem uniós tagországgal közös határain (ezzel a szerb határon épült magyar határzárat is rögtön zárójelbe lehetne tenni, akár el is lehetne bontani – a magyarlakta területeket magyarlakta területektől elválasztó kerítés szükségmegoldásnak megtette, de nagyon nem szeretném, ha hosszú életű lenne);
- a komoly fizikai határvédelem kiépítésének azonnali megkezdése;
- közös uniós határvédelmi szervezetek felállítása (rendőrségi és katonai egyaránt);
- az EU-ban jogosulatlanul tartózkodókkal szembeni eljárások gyors lefolytatása, a menekültstátuszra nem jogosultak szigorú kitoloncolása;
- EU-s finanszírozású és működtetésű menekülttáborok létesítése Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, a konfliktuszónák közelében, amik addig állnak a menekültek rendelkezésére, amíg nem tér vissza valamelyest a stabilitás a hazájukba (ezek életszínvonal-optimalizálás miatt aligha lesznek vonzóak, tényleg csak azok fognak oda költözni, akiknek menekülni kell otthonról).