Én már akkor igazi mandineres voltam, amikor még internet sem volt!

2015. augusztus 31. 11:59

Megértem Baloghot, aki most kap rendesen a kommentelőitől. Én is voltam ekkora marha.

2015. augusztus 31. 11:59
Szily László
Szily László
Cink

„Egyetemista koromban olyan intenzív angol–francia stúdiumokat tartottam, hogy hetente átlag 2,5-szer jártam egész napos horgászatra az Ipolyra, a Damásd utáni szakaszra, egy szigetecske mellé. A folyó itt 20 méter széles lehet, közvetlenül a szigetnél inkább 5+5 méter, a legnagyobb mélysége tökig érő. Eleve gyakran horgásztam a vízben állva, és persze izgatott az alaphelyzet, hogy tőlem szó szerint karnyújtásnyira már Szlovákia van, ahová tilos átmenni. De alig nőttem még a ki a ministránskorból, így évek teltek el, hogy csak fejben bűnöztem, míg egy bolondos szeptemberi délutánon át nem dobtam a wobbleremet a túlparti susnyásba.

A wobbler egy értékes, fából faragott műhal, így kis habozás után átmentem érte. De a túlparton egyszerűen olyan érzés volt, mintha Szlovákiában levegő helyett kéjgáz lebegne a talaj fölött, így elhatároztam, hogy onnan is dobok egyet. Amúgy is mindig úgy éreztem, hogy külföldön sokkal több halat lehet fogni. Dobtam, megnéztem a tőlem 200 méterre eső tanyát, ahonnan a helyiek szerint be szokták fújni a zöldhatáron csempészőket, de nem volt mozgás, így dobáltam tovább, teljesen megfeledkezve arról, hogy hol vagyok, így majdnem összehugyoztam magam, amikor valaki azt mondta 5 centivel a hátam mögött, hogy jó napot kívánok.

A következő mondata az volt, hogy Visszük Párkányba, ott majd magyarázkodhat. Én csak domolykóztam – próbáltam terelni, miközben azt néztem, hogy konkrétan 2 ugrással át fogok érni a sodorvonalon. Jómagam is azt tettem volna, süllő nem volt? – hagyta jóvá a határőr, majd megkért, hogy szálljak be a terepjáróba.

De hát látják, hogy csak pecáztam, amúgy is ott a többi cuccom – próbálkoztam, amire egészen elkomorult az arcuk. Aztán tíz perc jópofizás és egy kioktató előadás végighallgatása után mégis elengedtek. Igazából majdnem visszaszaladtam, amikor rám ijesztettek – mondtam, már a folyó közepéről visszafelé. Mit csináltak volna, ha beugrom az Ipolyba?

Azonnal lőttem volna – mondta az egyikük, és még csak el sem mosolyodott.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 36 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
1istvan
2015. augusztus 31. 22:28
azért ne bízd el magad szily, messze vagy te még ákosgergelytől, észben, szépségben, főszerkesztőségben is.
Zokni
2015. augusztus 31. 19:36
Ön nem csak jóképű. Hanem egy hős is. Nyomdokába léphetne a veretes nevet viselő fajankótól, aki annak idején azzal dicsekedett, hogy egykor nyugati útlevelével autózott Nyugat- és Kelet-Berlin között azért, hogy a szegény embereket a csomagtartójában segítse át a kinti szabadságba a komcsi rabságból. Azt nem említve, hogy mindezt jó pénzért tette. Mert Ön meg azt nem említette, hogy mindez a Balkán háború idején történt a déli határnál...
tango47
2015. augusztus 31. 17:17
„Egyetemista koromban olyan intenzív angol–francia stúdiumokat tartottam, hogy hetente átlag 2,5-szer jártam egész napos horgászatra az Ipolyra, a Damásd utáni szakaszra, egy szigetecske mellé." Ha valaki elmagyarázná, hogy mi az összefüggés az intenzív tanfolyam és az egész napos horgászat között!
ÁrPi
2015. augusztus 31. 17:11
Én meg sem az Ipolynál sem a Karancsnál (Sálgótárján felett) sem Aggtelek felett sosem éreztem azelőtt sem és most sem hogy határt sértettem. Én mindig azt éreztem hogy engem sértett a határ. :)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!