Nem értem a kormányt

„A bennünket mostanság kormányzók politikáit általában érteni vélem (röviden: értem), és ezért borzadok tőlük. Értem a liberális demokrácia antiliberális autokráciával való fölváltását, mert így nem kell félniük a választásoktól (és ugyanakkor remélhetik azt, hogy az ilyen rezsimek rendszerint káoszba és erőszakba fulladó összeomlása messzire kitolható). Értem a magánvagyonok kiterjedt erőszakos újraelosztását: önmaguk és barátaik anyagi jólétének, biztonságának emelése nyilván fontos cél. Értem a legszegényebbek tovább szegényítését, hiszen nálunk ők politikailag másoknál is kevésbé aktívak: nem kell tőlük félni. Értem a nyugati, korábban szövetségesekként kezelt hatalmak fitymálását és az egyes keleti despoták „mintaállamaihoz” való dörgölőzést, mert az utóbbiak fönntartás nélkül kedvelik rezsimünket, ami a nyugatiak esetében kevésbé egyértelmű: még az Európai Néppárt tapsolásához is társul időnként finom, alig észrevehető fintor.

A menekültügyi politikánál nem látok ilyen tisztán. Előbb röviden szólok arról, hogy a magam részéről kb. a német kormány vonalának megfelelően képzelném el az ügy kezelését. Tehát: messzemenő együttműködés az uniós partnerekkel; a menekültek lehetőség szerint emberinek mondható átmeneti elhelyezése; tisztességes eljárás azokkal szemben is, akiket biztonságos országukba vissza kell majd küldeni; a leghatározottabb szembeszegülés minden szélsőséges, uszító föllépéssel. Ami mindezek helyett történik, azt nemcsak nem helyeslem, de nem is értem.

1. Ha pl. Csehország helyzetében lennénk, ahová inkább csak véletlenül esik be egy-egy menekült, akkor sem helyeselném, de akkor legalább érteném az uniós együttműködés elutasítását, a nemzeti megoldásokhoz való ragaszkodást. De mi frontország vagyunk. A menekültáradat most nehezen kezelhető problémák sorát okozza nekünk, és bizonyosak lehetünk abban, hogy a hozzánk érkezettek és még érkezők közül sokan többé-kevésbé véglegesen nálunk fognak ragadni. Mindebben – és az itt lévők egy részének befogadásában – elemi szükségünk van a társországok együttműködésére.”