„Az MSZMP állambiztonsági szolgálatának, struktúráinak és/vagy kádereinek hézagmentes átmentése az új világba nyilván számos fázison ment keresztül. Ma már csak a végeredményt láthatjuk, azt, ami eleve célja lehetett a kezdeti manővernek: a megbízók, a végrehajtók és a megzsaroltak, ill. többé-kevésbé önkéntes kollaboránsok kilétének teljes homályban hagyása. Kis ország vagyunk, ön is ismeri a volt besúgóját, csak még nem tud róla.
Az állambiztonsági iratnyilvánosság ügye, amit pontatlan leegyszerűsítéssel nevezhetünk ügynökügynek is, hosszú utat tett meg a szocialista elkenéstől és sunnyogástól a fideszes elkenésig és sunnyogásig. Teljesen nyilvánvaló, hogy a rendszert váltott elitek is attól féltek, a gazdasági, műszaki-tudományos, akadémiai és médiaélet lényegében összeomlana, ha kiderülne, miről és kikről is lehet itten szó. Bajnai Gordonnak hívták az utolsó felelős magyar miniszterelnököt, aki komolyan gondolta az iratnyilvánosság ügyét.
Ezt leszámítva az elmúlt, elfuserált ügynökügyi negyed évszázadért egyértelműen a »szakma«, a volt hálózat a felelős. Ez az állambiztonsági lobbi sikerrel verte le a szocialista kormányok időnkénti bátortalan felbuzdulását, sikerrel vitte jégre az SZDSZ időnkénti bátor próbálkozásait, és máig sikerrel vezeti orránál fogva a Fideszt. A kulcsszó teljesen nyilvánvalóan ugyanaz, mint anno, a kommunisták idején: a nemzeti érdek. Nemzeti érdek a hálózat sértetlen működése, nemzeti érdek a paksi paktum, nemzeti érdek a keleti nyitás. Csak Moszkvában van teljes, hiteles ügynöklista – közölte Németh Miklós (amit ő egyébként honnan is tudhat?), Moszkvában pedig ki a főnök? A volt KGB-s és baráti köre.”