Nem igazán, én inkább a moderátor szerepében tetszelgek. Egész más habitus a kettő. Szerintem fontos, hogy az ügyek melletti aktív kiállás mellett folyjon egy kevésbé értéktelített, konszenzuskereső párbeszéd is. Hiszek abban, hogy az emberek meggyőzhetőek racionális, konstruktív vita által. Miközben tehát benne állok a feminizmusban, merek kritikus lenni vele szemben. Jó, ha az ember nem mindig csak felszólító módban fogalmaz, hanem olykor kijelentőben vagy kérdőben is. (...)
Ha már a hatalmi törekvéseknél tartunk, nemrég női politikusokkal is tartottál beszélgetést, ahol minden pártból képviseltette magát valaki. Ez előremutató volt?
Egyáltalán nem; nem volt olyan közös alap, amelyből kiindulhattunk volna. Igaz, szándékosan nem ismert arcokat hívtunk, mert épp az volt a cél, hogy nézzünk meg olyan nőket a politikából, akiket nem látunk olyan gyakran a tévében. Brutális volt a szakadék a résztvevők felkészültsége között – a baloldali pártok javára. Az nagy baj, hogy a jobboldalnak semmiféle intellektuális tartaléka nincs ahhoz, hogy a nőkérdést meg tudja fogalmazni ma Magyarországon. Egyszerűen hiányoznak ehhez az emberei. Nálunk nem létezik konzervatív feminizmus, pedig fontos lenne. Még akkor is, ha időnként egymás agyára mennénk.