Az nagy baj, hogy a jobboldalnak semmiféle intellektuális tartaléka nincs ahhoz, hogy a nőkérdést meg tudja fogalmazni ma Magyarországon. Egyszerűen hiányoznak ehhez az emberei. Interjú.
„Ez mind szép és jó, de nem fenyeget az a veszély, hogyha egyszer fölveszed ezt a feminista szemüveget, akkor a legártatlanabb élethelyzetekbe is belelátod a nők elnyomását? Egy idő után már a legapróbb udvarias gesztusok is a férfiuralom jeleivé válnak.
Ez egy létező veszély. Ha az ember rápörög egy témára, akkor néha elkerülhetetlenül túllő a célon. Mindig tudatosítani kell, hogy a feminizmus csak egyetlen dimenziója az egyenlőtlenségek leírásának. Egyfajta elemzési eszköz, amit ugyan bármire ráereszthetsz, de nem biztos, hogy mindenre érdemes. Az viszont szuper, hogy nálunk is egyre többen kattannak rá a dologra. A mostani huszonöt év körüliek már teljesen máshogy állnak hozzá, mint mi. Mikor én egyetemre jártam, még tök ciki volt feministának lenni, pedig csak öt évvel vagyok náluk idősebb.
Benned is megvan ez az aktivista hajlam?
Nem igazán, én inkább a moderátor szerepében tetszelgek. Egész más habitus a kettő. Szerintem fontos, hogy az ügyek melletti aktív kiállás mellett folyjon egy kevésbé értéktelített, konszenzuskereső párbeszéd is. Hiszek abban, hogy az emberek meggyőzhetőek racionális, konstruktív vita által. Miközben tehát benne állok a feminizmusban, merek kritikus lenni vele szemben. Jó, ha az ember nem mindig csak felszólító módban fogalmaz, hanem olykor kijelentőben vagy kérdőben is. (...)
Ha már a hatalmi törekvéseknél tartunk, nemrég női politikusokkal is tartottál beszélgetést, ahol minden pártból képviseltette magát valaki. Ez előremutató volt?
Egyáltalán nem; nem volt olyan közös alap, amelyből kiindulhattunk volna. Igaz, szándékosan nem ismert arcokat hívtunk, mert épp az volt a cél, hogy nézzünk meg olyan nőket a politikából, akiket nem látunk olyan gyakran a tévében. Brutális volt a szakadék a résztvevők felkészültsége között – a baloldali pártok javára. Az nagy baj, hogy a jobboldalnak semmiféle intellektuális tartaléka nincs ahhoz, hogy a nőkérdést meg tudja fogalmazni ma Magyarországon. Egyszerűen hiányoznak ehhez az emberei. Nálunk nem létezik konzervatív feminizmus, pedig fontos lenne. Még akkor is, ha időnként egymás agyára mennénk.
Máshol létezik konzervatív feminizmus?
Van rá példa, hiszen ha belegondolunk, a feminizmusnak van egy csomó olyan célja, ami kifejezetten a családok fennmaradását és jóllétét szolgálja. Például az, hogy az apák vállaljanak nagyobb szerepet a családi életben, amit egyes konzervatívok ugyanúgy célul tűznek ki, mint a feministák, még ha más is a motiváció.
De változhat addig bármi a női egyenjogúság terén, amíg a politikában ekkora férfitúlsúly van?
A mai magyar közéletet elnézve, szerintem a politikát fogja elérni utoljára a változás. Sőt, én rémülnék meg a legjobban, ha a parlamentben most terítékre kerülne a feminizmus, mert tuti sikerülne egy nem létező ideológia rémképével árkot ásni az ország két fele közé. Erre pedig nincs semmi szükség.”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A 670 ezres megtekintésnél járó interjú kereteit egy reality-jellegű koncepció adta.
Magyar Péter új elmélete szerint az USA alelnökének látogatása csak egy dolgot jelenthet.
Először is hadd kezdjem azzal, amivel a Szabó Bence cikkel lényegében befejeztem.
Aki hisz Krisztus feltámadásában, képes a helyi értékén kezelni az olyan véges dolgokat is, mint a politika – véli Blanckenstein Miklós. Húsvéti beszélgetés elmélyülésről, odaszentelt figyelemről és az önsajnálat ellenszeréről.
A miniszterelnök kampányának következő állomása Szombathely lesz.
Kemény, határozott vélemény.
Be kellene tartani az EU-val kötött szerződést, mely szerint kötelesek vagytok Szlovákia és hazánk irányába átengedni az orosz kőolajat.
80 percet kapott a magyar csatár a rangadón.
