Milyenek is azok az európai értékek…

„Két apró példa ugrik be az Európában fejtetőre állított értékrendről. Talán öt-hat éve öngyilkos lett a német labdarúgó-válogatott tartalékkapusa, Robert Enke. A halál mindig szörnyű és megrázó, egy fiatalember értelmetlen halála esetében pedig hatványozottan az. Ám a társadalmi reakció furcsa volt. Szerencsétlen embert valami hősként mutatták be: lám, saját kezével véget vetett életének ilyen fiatalon és értelmetlenül. Temetésén az állam vezetői legmagasabb szinten képviselték magukat. Értelmetlen és érthetetlen reakció, mert üzenetet közvetít. Olyan üzenetet, hogy az állam megérti ezt az utat, ezt a fajta értelmetlen menekülést a problémáktól és egyben az élettől is. Vagy az egykor nemcsak fejlett, de keresztény értékeket valló Nyugat nemcsak megérti, hanem dicsőíti, sőt javasolja? Nem sokkal utána, 2013-ban érte a halál Heinz Flohe labdarúgót, aki éveken keresztül csak vegetált, a halál szinte megváltás volt számára. Messze nem volt akkora állami felhajtás körülötte, pedig világbajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes játékosról volt szó.

Szintén nem olyan régen, talán egy-két éve jelentette be a német Thomas Hitzlsperger, hogy ő bizony homoszexuális. Kapott is akkora glóriát a feje fölé, hogy arról játékos korában a teljesítményéért nem is álmodhatott. Csak úgy röpködtek a dicshimnuszok: bátor tett, igaz ember, így kell megmutatni a világnak és így tovább. Annak ellenére, hogy több mint ötven alkalommal szerepelt a német válogatottban, játékos korában nem volt jó sajtója. Szürke volt és tisztátalanul is játszott. Nem őt állították követendő példa gyanánt. Aztán eljött az ő ideje is. Egy ilyen manőverrel.Ez pedig, nevezzük bárhogy, sikert hozott neki és elismerést. Lehet, lassan példaként is fogják emlegetni. Neki ekkor és így jött el az ideje, a jelen Európájának még kevesek által, de annál csahosabban vallott értékrendje alapján.

A félreértések elkerülése végett, ezekkel a példákkal semmiképpen sem a németek negatív példaként való említése a cél. Egyrészt véletlenszerű, mert biztosan más országban is lehettek külön-külön vagy így »egy csomagban« példák. Arról viszont az ember kevésbé értesült, ennek pedig az oka földrajzi – Németország közel van és szinte mindenről tudunk, ami ott történik –, vagy pedig egyszerűen a személyek voltak kevésbé ismertek. A hangsúly nem is egy konkrét országon van, hanem az európai morál kificamodásán. Ha általában beszélünk a németekről évszázadok tükrében, akkor csak meg tudjuk süvegelni ennek a népnek a teljesítményét a kultúra, a művészet, a sport és az élet minden fontos területén.

Amikor viszont a józan ész a hagyományos keresztény európai értékeknek ellentmondó dolgokat tapasztal, akkor az ember felhorkan és érzi, hogy itt valami kisiklott. A hagyományos erkölccsel homlokegyenest ellentétes jelenségeket a többség nem tudja magáévá tenni, bármennyire is próbálkozik ezzel az elszánt és nagyon erős véleményformáló hatással bíró, de akkor is kisebbség. Ha pedig valamit nagyon erőszakosan próbálnak ráerőltetni a többségre, akkor vélhetően egy kritikus pillanatban elfogy a türelem, és az senkinek nem lehet ideális állapot.”