Sok fiatal szavazó email-szavazatát azért nem tudták elfogadni az Egyesült Államokban, mert nem tudnak kézzel írni
Nem tudták aláírni a levélben leadott szavazatukat.
Nem állítom, hogy 42 millió forinttal meg lehetne oldani a nyolcezer fős állomány minden problémáját, a legkiégettebb dolgozók rehabilitációjához viszont kiváló alap lehetett volna.
„De jó, költsük a pénzt a rabokra, hogy érezzék a törődést! Amikor nemrég Tökölön jártam, megismerkedtem egy unortodox módszerrel. A nevelők szerint a jobb agyféltekés rajzolásnak köszönhetően olyan változás indult el a programban részt vevő rabok lelkében, amely komolyan növeli annak az esélyét, hogy egyszer még hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. A szakkörön ugyanis az addig elhanyagolt, lenézett, esetleg a családi hagyományok miatt is bűnözői létre predesztinált fiatalok rájöttek arra: nemcsak rombolni, de alkotni, értéket teremteni is képesek. Hasonló eredményt értek el zenészek a dél-amerikai nyomortelepek gyermekeivel. Vajon hány hasonló, személyiségformáló kurzust lehetne abból a 42 millióból megszervezni? Ötöt? Tízet? Egy biztos: az eredményekről, az élményekről nemcsak mobilon, hanem levélben vagy a folyosói telefonban is be lehet számolni.
És akkor még egy szempont. Annak a szegedi lánynak a bántalmazása után, aki a magyar–kubai barátja miatt kapta a súlyos pofonokat, rengeteg szó esett a smasszerek brutalitásáról. Mindenféle liberális megmondóember használta ki az esetet arra, hogy elmondhassa: minden bv-s tulajdonképpen szadista náci. Ám az valahogy kimaradt a hírekből, milyen feltételekkel kell napról napra biztosítaniuk egy évtizedek óta elhanyagolt és súlyosan túlterhelt rendszer működését. A körülmények miatt a fegyőrök zöme, ahogy én látom, rövid szolgálat után fáradt, fásult emberré válik. Ezen aligha segíthet más, mint a nagyobb megbecsülés. A jobb feltételek ráadásul a válogatást is megkönnyítik – hogy csak a tényleg alkalmasak kerüljenek a bv kötelékébe. Természetesen nem állítom, hogy 42 millió forinttal meg lehetne oldani a nyolcezer fős állomány minden problémáját, a legkiégettebb dolgozók rehabilitációjához viszont kiváló alap lehetett volna. De nem így lett. Mert valakinek valamiért a telefonok mindennél fontosabbak voltak. Hát, jó beszélgetést!”