Mobil kell a rabnak

2015. augusztus 05. 07:17

Nem állítom, hogy 42 millió forinttal meg lehetne oldani a nyolcezer fős állomány minden problémáját, a legkiégettebb dolgozók rehabilitációjához viszont kiváló alap lehetett volna.

2015. augusztus 05. 07:17
Nagy Áron
Magyar Nemzet

„De jó, költsük a pénzt a rabokra, hogy érezzék a törődést! Amikor nemrég Tökölön jártam, megismerkedtem egy unortodox módszerrel. A nevelők szerint a jobb agyféltekés rajzolásnak köszönhetően olyan változás indult el a programban részt vevő rabok lelkében, amely komolyan növeli annak az esélyét, hogy egyszer még hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. A szakkörön ugyanis az addig elhanyagolt, lenézett, esetleg a családi hagyományok miatt is bűnözői létre predesztinált fiatalok rájöttek arra: nemcsak rombolni, de alkotni, értéket teremteni is képesek. Hasonló eredményt értek el zenészek a dél-amerikai nyomortelepek gyermekeivel. Vajon hány hasonló, személyiségformáló kurzust lehetne abból a 42 millióból megszervezni? Ötöt? Tízet? Egy biztos: az eredményekről, az élményekről nemcsak mobilon, hanem levélben vagy a folyosói telefonban is be lehet számolni.

És akkor még egy szempont. Annak a szegedi lánynak a bántalmazása után, aki a magyar–kubai barátja miatt kapta a súlyos pofonokat, rengeteg szó esett a smasszerek brutalitásáról. Mindenféle liberális megmondóember használta ki az esetet arra, hogy elmondhassa: minden bv-s tulajdonképpen szadista náci. Ám az valahogy kimaradt a hírekből, milyen feltételekkel kell napról napra biztosítaniuk egy évtizedek óta elhanyagolt és súlyosan túlterhelt rendszer működését. A körülmények miatt a fegyőrök zöme, ahogy én látom, rövid szolgálat után fáradt, fásult emberré válik. Ezen aligha segíthet más, mint a nagyobb megbecsülés. A jobb feltételek ráadásul a válogatást is megkönnyítik – hogy csak a tényleg alkalmasak kerüljenek a bv kötelékébe. Természetesen nem állítom, hogy 42 millió forinttal meg lehetne oldani a nyolcezer fős állomány minden problémáját, a legkiégettebb dolgozók rehabilitációjához viszont kiváló alap lehetett volna. De nem így lett. Mert valakinek valamiért a telefonok mindennél fontosabbak voltak. Hát, jó beszélgetést!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 100 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
yes_we_can
2015. augusztus 05. 21:48
A "rabomobil" új értelmezése.
Berecskereki
2015. augusztus 05. 08:48
A börtönviszonyok problémája nem tegnap keletkezett, hanem jelen évtizedek óta. A most megjelenő írások viszont úgy tálalják, mintha tegnap keletkezett a mostani kormány hibájából. Ugyanakkor soha nem teszik hozzá, hogy uniós elvárások, előírások is vannak, amely akkor tudott volt, amikor az Antal-kormány idején el lett döntve az unióhoz való csatlakozás, ami 2004 évben megtörtént. Ettől nem volt semmilyen megkeresés a jogvédők, unió viszonylatában. Ha nem volt; Miért nem volt? Amennyiben volt; Milyen intézkedések megoldások voltak? Most 42 milliós telefonbeszerzésen rugóznak, bár tisztában vannak, hogy ez is uniós előírás, ugyanakkor ha a teljes költséget nézzük, akkor ez a fogva tartottak tekintetében a többihez filléres költség. A fogvatartottak éves átlagos száma 16-18 ezer. Ennek figyelembevételével az egy főre jutó kiadás 2-3 ezer forint között van. Ez nem napi, nem havi, hanem akár több éves időszakot is magába foglal. Akkor mi az ami számottevő? – kérdezhetjük. „800 férőhelyes szombathelyi börtönt 2008-ban adták át, mely szintén magántőkéből jött létre. Ez a hely rabonként két és fél millió forintot kíván az államkasszától évente, tehát havonta több pénz jut egy elítélt eltartására, mint amennyi a magyar átlagfizetés. Az elítéltek mentálhigiénés fejlesztését és kényelmét a könyvtáron, konditermen és színháztermen túl sportpályák, valamint tágas melléképületek szolgálják, melyekben fazekas kör, festészet, számítástechnika-oktatás, sakk- és zeneszakkör, valamint életvezetési tanácsadás zajlik.” „A tiszalöki börtön 7,1 milliárd forintból épült 2005-ben, magántőkéből. A létesítmény tulajdonjoga az államé, mely 15 évig évente kétmilliárd forint bérleti díjat fizet a beruházónak. Ezért az összegért cserébe a vállalkozó működteti az ingatlant, melybe beletartozik a karbantartás, az üzemeltetés, illetőleg a fogvatartottak étkeztetése és foglalkoztatása, de a fegyveres őrzés már kívül esik a működési feltételek biztosításán.” „Egy rab napi ellátása hozzávetőlegesen 2500 forintba kerül az államnak, ám mindez csupán az étkeztetésüket, a felruházásukat, illetve a rezsiköltséget tartalmazza. A büntetés-végrehajtás további kiadásai között szerepelnek az orvosi ellátásra és felújításra szánt összegek, valamint a rabszállítók üzemanyagdíja, melyek rabonként számolva megközelítőleg napi 8000 forintot tesznek ki.” „2015-ig pedig további kétezer férőhelyet alakítanak ki a magyarországi börtönökben.” Felhasznált forrás: http://www.femina.hu/hirhatter/jobban_el_egy_rab_mint_egy_atlagos_allampolgar http://mno.hu/belfold/nott-a-fogvatartottak-szama-magyarorszagon-1212880 Mindehhez még hozzá jön a beruházási időarányos költségek – ingatlan, berendezés, ügyviteli, igazgatási költségek. Mindezeket figyelembe véve egy rab napi költsége a valóságban akár a 12-13 ezer forintot is eléri.
luga
2015. augusztus 05. 08:42
Nem lehet csak a kijelölt kapcsolattartójukkal, és az ügyvédjükkel, megszabott ideig beszélni. Ez EU-s előírás.
Dénia
2015. augusztus 05. 08:20
Az egy dolog, ha engedélyezik a raboknak, hogy mobiltelefont tartsanak. Ezen lehet vitatkozni,hogy jó, vagy nem. De miért az adófizetők pénzéből vesznek nekik telefont? Ezt nem teljesen értem.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!