Az új De Gaulle

2015. augusztus 04. 08:21

Orbán ezúttal a globális érdeklődőket és magyarázókat ismét egy közérthető jelzővel lepte meg, amely azonban közel sem kapott akkora figyelmet. Európa-politikája önképe szerint „mi, magyarok a földrész gaulle-istái” vagyunk.

2015. augusztus 04. 08:21
Mráz Ágoston Sámuel
Napi Gazdaság

A beszéd következő részében az unió jelenlegi válságát taglalja Orbán. Szerinte az eddigi sikerekért felelős pragmatizmust ideológiai merevség váltotta fel. Utóbbi pedig nem képes az új helyzetekre reagálni, ahogy azt a görög válság is megmutatta. Tegyük hozzá, mindez nem meglepő, hiszen a baloldaliság mindig is hajlott az ideológiai gondolkodásra. A közép-európaiak keserűen tapasztalták meg a szovjet rendszerben, mi az ideológiai merevség következménye. Ezalatt Nyugat-Európa egy pragmatikus, egyedülálló és sikeres szervezeti egységet hozott létre. Most mintha fordítva lenne, s a közép-európaiak követelik a pragmatizmust, míg a nyugati országok s elsősorban az európai baloldal ragaszkodik saját dogmáihoz. Az unió válságának leírását Orbán azonban nem egyszerűen intézményi kérdésként kezeli, hanem a bevándorlás kezelése kapcsán kulturális dimenzióba helyezi, s feladatul szabja az »európai polgári életforma« és az »európai nemzetek« megőrzését.

A vázolt Európa-politika lényege tehát az »erős unió« és a »nemzeti szuverenitás védelmének« kibékítése. Az erős uniónak meg kell tudnia védeni érdekeit, akár a szövetséges USA lehallgatásával szemben, akár az új népvándorlás kapcsán. De mindez nem eredményezheti a nemzetállamok rovására létrehozott európai szuverén államot. Sokan meglepődtek, hogy a magyar miniszterelnök »csak« a baloldallal foglalkozott beszédében, valójában Európa-politikája a Jobbikról is szólt, amely az európai baloldallal nemzetállam-ellenes uniópártiságával szemben a másik végletet, az unió gyengítését képviseli a nemzetállamok erősítésével (az most messzire vezetne, hogy ez épp Oroszország érdeke is). Orbán Európa-politikája tehát centrista nézetrendszer.

De Gaulle a példakép

A tavalyi beszédet jogos kritika érte, hogy az illiberális jelző félreérthető, mert annak van egy, a kormányfő által szándékolttól eltérő nemzetközi jelentése. Orbán ezúttal a globális érdeklődőket és magyarázókat ismét egy közérthető jelzővel lepte meg, amely azonban közel sem kapott akkora figyelmet. Európa-politikája önképe szerint »mi, magyarok a földrész gaulle-istái« vagyunk. Ezzel a példaképpel sokkal érthetőbb a centrális politikai pozíció, a »nemzetek Európája« víziója, de levezethető a francia mintából az erőskezű kormányzás igénye, az oroszokkal való pragmatikus együttműködés keresése, a szövetséges Egyesült Államok esetleges kritikája, ha sérti Európa érdekeit, vagy akár még az olcsó energiát biztosító atomerőművek építése is. Persze ha Orbán a 21. századi, új De Gaulle, a nemzetek közötti kibékülést is szolgálnia kell, ahogy a névadó létrehozta a német–francia barátságot. A szlovákokkal ritka jó a viszony, a szerbekkel is történelmi léptékű kibékülés zajlott az elmúlt években, s mára rájöttek, hogy a schengeni határra állított kerítés a hozzájuk érkező bevándorlókat is megfékezheti. Beszéde után Orbán azt is jelezte, hogy ő készen áll a román–magyar viszony javítására is, a 2012-ben elhagyott fonal újrafelvételére. Konrad Adenauer nélkül azonban De Gaulle is magányos hős maradt volna.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 55 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
atatürk
2015. augusztus 04. 18:16
Nekem megakadt az emlékezetemben a gaullista hivatkozás (NEM De Gaulle volt említve!) kissé meg is lepett, mert a "gaullizmus" kissé nehez definiálható De Gaulle nélkül. Ő egy kiemelkedő személy volt, aki a saját - nevezzük így - használatára alkotott pártot, amikor már a politikában ez szükséges volt, azaz megkérdőjelezhetetlenül kellett Őt követni (anekdota szerint egyedül Malraux tudott vitázni Vele és ellent is mondani). Ezzel együtt (lényegében még a "gaullizmus " előtt) visszavitte Franciaországot a győztesek közé, iszonyatosan nagy erőfeszítésekkel, mert lényegében hosszú ideig nem volt semmije sem. A "polgári" világban az Adeanuerrel való "kiegyezés" nagy tett volt. (anekdota szerint, de szinte biztosan német nyelven beszéltek az I vh.-s fogságban tanulta Tuhacsevszkijjel együtt..., A. csak angolul tudott, G nagyon jól beszélt, de nem szeretett angolul tárgyalni és a tolmácsot is csak akkor használta, ha időt akart nyerni a gondolataihoz) Szóval én még nem mérném össze a magyar miniszterelnököt.
Marcus015
2015. augusztus 04. 16:50
És ki lenne ez az De Gaulle? Csak nem Orbán Macskajancsi? Ne nyalj ennyire Samu!
tevevanegypupu
2015. augusztus 04. 15:53
Van Nagy-Magyarország meg majd lesz is. Száz év a történelemben semmi..A többi csak ideiglenes..
OberEnnsinnen
2015. augusztus 04. 14:59
1. Nemzetközi jogilag mi köti a szerződések betartására, azok szellemének tiszteletére az egyik felet (Magyarország), ha a másik - adott esetben Románia, - 100 éve nem tartja be az általa vállaltakat, deklaráltakat? (Románia, Erdéllyel kapcsolatban). 2. Nemzetközi jogilag mi köti a szerződés betartására, azok szellemének tiszteletére az egyik felet (Magyarország), ha a másik - adott esetben Szlovákia, immár európai uniós tagországként, új helyzetben, a Benes-törvények megtartásával, sőt megerősítésével, nyíltan náci-hitleri törvényeket alkalmaz? Erre kell választ keresni a magyar kormánynak. De Gaulle, francia hazafiként - hasonló esetben - alapból ezt tenné.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!