És mi van akkor, ha bizonyos erkölcsi hagyományok egész egyszerűen összeegyeztethetetlenek és kizárják egymást?
„Lefejeztek egy lányt Indiában. Mégpedig a testvérei. Lehet szörnyülködni innen, Európából. Lehet az esetet kriminalizálni, s azt mondani, hogy itt egy szimpla bűntény történt. Csakhogy ez nem így van. Abban az összefüggésben, abban a kontextusban, abban a kultúrában ez a szörnyű büntetés az elkövetők és az ottani közösség számára is erkölcsi tettként tűnik fel. A büntetésnek ez a brutális módja ott az erkölcsi hagyomány része. Az is egy kultúra. Ezek a lefejezős fiúk amúgy bizonyára egészen kedvesek. Talán még egy jót beszélgethetnénk is, ha összefutnánk velük a világ valamely pontján. Ők ugyanis nem bűnözők. Szerették a testvérüket. Nem kétséges azonban, hogy egy európai, teljesen függetlenül a konzervatív, avagy a liberális nézőponttól, egy ilyen kultúra valódi mélységeivel nem tud azonosulni. Meddig terjed az egyébként szép és megkapó liberális pluralizmus-hit határa? Valóban minden érték egyenlő, s a kultúrák és erkölcsi hagyományok együttélése minden további nélkül megvalósítható? És mi van akkor, ha bizonyos erkölcsi hagyományok egész egyszerűen összeegyeztethetetlenek és kizárják egymást?