Elmondtam Szijjártónak, hogy rosszulesett

„2014-ben többek közt Orbán Viktor társaságában Szaúd-Arábiába utazott, ráadásul már diplomata-útlevele is volt, ezt Szijjártó Péter intézte. Hogy került abba a csapatba?

Ezenkívül még Tokióban és Szingapúrban is voltam ilyen küldöttség részeként, s nagyon remélem, hogy a jövőben is meghívást kapunk hasonló utakra. Tudni kell, hogy a magyar export nagy része ma a multik teljesítménye, a Mercedesé például vagy a Nokiáé, amíg Komáromból ontotta a telefonokat a világ minden tájára. Ezzel nincs is baj, a gond csak annyi, hogy a magyar export emiatt nagyon függ e világcégek teljesítményétől, illetve az ő megrendelőik igényétől, erejétől. A Nokia összeomlása például súlyos nyomott hagyott az exportszámainkon. Magyarországnak épp az az érdeke, hogy sok innovatív kis- és közepes vállalkozása találjon exportpiacokat – amikor gazdasági miniszter voltam, én is ezt támogattam.

Nagyon pozitívnak látom ennek a kormánynak, személyesen Szijjártó Péternek a törekvéseit ezen a területen. Ez kitörési pont lehet, bár nagyon kitartóan kell dolgozni érte, hiszen a kicsik egyenként csak pár millió, esetleg pár tízmillió dollárral járulnak hozzá az exportbővüléshez. Ahogy miniszterként én is meghívtam a korábbi minisztereket, hogy tanulhassak a tapasztalataikból, úgy Szijjártó Péter is meghallgatta a külgazdasági intézményfejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseimet. Neki amúgy az a nagyon helyes elképzelése, hogy a külgazdaság és a külpolitika tartozzon egybe, a nagykövetek is a magyar vállalkozások sikeréért dolgozzanak. Hogy az exportot próbáljuk meg szakértelemmel, tudással, tőkével, exporthitellel, jelenléttel, kormányzati lobbival ösztönözni. Ilyesmi volt annak idején az én vízióm is, és úgy látom, hogy ez a régi célkitűzés, amivel bénáztak a korábbi kormányok – köztük mi is –, talán végre elkezdhet működni.

Amikor ön miniszter volt, jószerivel nem volt olyan hét, amikor Szijjártó ne szólította volna fel lemondásra, mondván, hogy maga a legrettenetesebb gazdasági miniszter az ország történetében. Most meg hogy egyetértenek… Ön hogy oldja fel ezt az ellentmondást?

Ellentmondás? A politikusnak ez a feladata. A Fidesz akkor központilag kiadta, hogy a Kókát kell ütni. Nem kell ezen megsértődni.

Ez ilyen egyszerű? Ilyen a politika? Utóbb nem is érdekes, ki mit mond?

Szét kell tudni ezt választani, a személyes érintettségemet és a cégem érdekeit. Én az üzleti életből teljesen kiszálltam, amikor politikus lettem, majd amikor visszatértem, már nem volt politikusi érdekeltségem. Hogy nézne ki  az, ha azt mondanám a szoftvermérnökeimnek, hogy én vele nem dolgozom, mert a házam előtt tartott sajtótájékoztatót, és azt mondta, hogy egy szélhámos vagyok? Elmondtam egyébként Szijjártónak, hogy ez rosszulesett. Értette.

Szóval hogy találtak egymásra? Egyszer csak megcsörrent a telefon, és beleszólt Szijjártó?

Ennél ez sokkal egyszerűbb, van köztünk beszélő viszony. Végül is kollégák voltunk, legalább hetente találkoztunk a Parlamentben. Nekem amúgy egész jó véleményem van Szijjártó Péter képességeiről, jó dolgokat csinál az exportfejlesztés terén. Ha beszélgetek vele, bármilyen ország kerül szóba, ahol van valamilyen elképzelésünk, ő egyből mondja, hogy milyen vállalkozások exportját kellene előrevinni. Ha pedig nekem valaki segít, akkor nekem ezt egy kitörésre kész cég vezetőjeként kötelességem elfogadni.”