Hazánk példátlan diplomáciai sikert ért el – akkor ennyit az „elszigetelődésről”
Az Európai Unió gazdasági versenyképességének jövőjét megalapozó sürgős cselekvési tervet fogadtak el a nyugati szövetségi rendszer legnagyobb találkozóján Budapesten.
Fontos, hogy a menekültek szabadon járhassanak közöttünk. Nem lehetünk az önmagába forduló öreg, beteg Európa „gulágja”.
„A helyzet az, hogy Európának szüksége van egy börtönzónára, amely elriasztja és fogva tartja az ide tartó migránsok tömegét. Orbán készségesen felel meg ennek az elvárásnak, ha nem akarna menekültet az országban, akkor szabotálná a dublini egyezményt. Egyetlen szerencsénk a mostani helyzetben az, hogy a magyar hatóságok egyszerűen képtelenek arra, hogy megbirkózzanak ekkora embertömeggel. Döcögve működik a nyilvántartás, a menekülteknek maguknak kell eljutniuk a kijelölt táborokba, amelyek köztudomásúan zsúfoltak és embertelenek, tehát akinek minimális tájékozottsága van, az nem megy oda. A hatóságok diszfunkcionális működésükkel elősegítik, hogy a migránsok fejében még kósza gondolatként se merüljön fel a helyben maradás. Azaz, a menekültek sem akarnak itt maradni, nemlétező munkahelyeket elvenni tőlünk. Ők is követni akarják a magyar fiatalokat, munkát és egzisztenciát keresnek Németországban vagy más gazdagnak gondolt országokban. Ha még Magyarországon lenne az a sok-sok tízezernyi ember, akik az elmúlt hónapokban ide érkeztek, akkor nem csak a Köztársaság téren lenne látványosság a néhány száz főnyi menekült. Ennek megfelelően a segítők sem azok, akik nálunk tartják a menekülteket. Többségünk boldog, amikor azt látjuk, hogy valakinek sikerült eljutnia valamely nyugati országba. Mert tudjuk, hogy ők nem ide jöttek. Őket a nyugati országokban rokonok, barátok, közösség várja, nálunk csak táborok, ahol a folyosó lépcsőfordulójában kaphatnak egy matracot esetleg.