„Idegeneket hív…”

Gyerekkoromban volt egy mese arról, ki lopta el a süni almáját. Minden állat letagadta, a medve is azt mondta: „Én nem!”, de az egyik pofája feldagadt, pont egy almányi dudor látszódott.

Nem számítottam arra, hogy az Átlátszó tudva azt, hogy egy alapítványi döntést várok és kiderül tudom e folytatni az El Camino de Balkan történetét, bevállalja ezt a, két kolléganő, névtelenül (hogy máshogy?) ered a menekültek nyomába és ezt az Átlátszó le is közli.
„Most mondhatnám azt, hogy »számítottam arra« hogy ez is olyan eltaknyolódott, magyaros dolog lesz. De nem. Nem számitottam rá. Nem számítottam arra, hogy az Átlátszó tudva azt, hogy egy alapítványi döntést várok és kiderül tudom e folytatni az El Camino de Balkan történetét, bevállalja ezt a, két kolléganő, névtelenül (hogy máshogy?) ered a menekültek nyomába és ezt az Átlátszó le is közli. Olyan ez mint, amikor a lakodalmas zenesz saját zenéjenek a kalózmásolatát árulta a koncertjei után. Most tényleg tanácstalan vagyok. Mi legyen? Egyelőre teoretikus a kérdés, de mi legyen ha tudom folytatni?”