Ezek szerint sokoldalú tehetség vagyok

„- Kialakítottál magadról egy képet – főleg a közösségi médiában. A laza és a csak odamondogatásokból élő politikus képét, a magyar Donald Trumpot, akinek az életművéből tényleg már csak egy valóságshow hiányzik. Ezzel szemben közvetlen kollégáid felkészült politikusként emlegetnek. A kettő – Marxszal szólva – kibékíthetetlen ellentétben áll egymással.

- Dolgozhattam együtt Torgyán Józseffel, tőle kölcsönzöm az öndefiníciót: ezek szerint sokoldalú tehetség vagyok. Én egyáltalán nem érzem összeférhetetlennek a két dolgot. Nem vagyok egy merev, karót nyelt alak, sem intellektuális értelemben, sem viselkedésben vagy a stílusomat illetően. De csak a munkában, a kemény munkában hiszek.

A magyar közéletet folyamatosan jellemző és meghatározó kulturális háborúskodás egyik legfontosabb csatatere, hogy kik azok, akik a vélt vagy valós korszerűség szempontjából trendik, fiatalosak, aki képes felvenni a tempót, akik modernek. A nyilvánosság alakítóinak döntő része minden erejével azt a sztereotípiát igyekszik sulykolni, hogy a konzervatív politikusok ab ovo karót nyelt pöcsök, míg velük szemben a valójában nem is létező Együtt nevű politikai gittegylet bármelyik kifutófiúja egy Uj Péterbe ojtott Mark Zuckerberg. Nos ezt a hazugságot próbálom cáfolni.

- Arra utalsz, hogy magányos harcosként próbálod pótolni a Fidesz ezen hiányosságát?

- Nem feltétlenül. Az online nyilvánosság stílusát magukénak érző emberek politikai ízlése milliószám jobboldali. Nem igaz, hogy aki Szilyt olvas, sőt kedveli, az csak szoclib lehet, és aki konzervatív, az pedig ezt a világot nyilvánvalóan nem is értheti. Mert a fideszesek csak táncházba járnak, pálinkát isznak, székely vicceket mesélnek és az Internetet ördögtől valónak tartják. Ez egy totálisan hamis kép, amit a kegyetlenül toleráns és végtelenül nyitott modern baloldal sajtómunkásai próbálnak kialakítani a mi politikai családunkról. Én sokszor erre válaszul tolom túl a biciklit.

- A baloldal fejében lévő jobboldal-kép miatt?

- A kulturális háborúskodásban az adok-kapok kölcsönös. Nem tudom, de nem is akarom összeszámolni, hogy melyik oldaltól származik több támadás, sértés, de olyan mélységes gyűlölet és előítéletesség, mint amilyen a balliberális táborba a minimális felvételi követelmény, az a jobboldalon egyszerűen nem létezik.

Mondok egy példát: vannak olyan ikonikus alkotók Magyarországon, akiknek a politikai kötődése közismert. Nincs arra példa, hogy a polgári, nemzeti, kereszténydemokrata táborhoz tartozó politikus vagy átlag szavazó mély meggyőződéssel azt bizonygatná, hogy Esterházy vagy Nádas rossz író, Kulka rossz színész vagy Petri rossz költő. Az viszont mindennapos, hogy Csoóri, Makovecz vagy Vidnyánszky művészi teljesítményét megkérdőjelezik.”