Mikor az ember meghallgatja G. Fodor Gábor független politikai elemző véleményét arról a politikai oldalról, amelyiktől nem független, az az érzése támad, mintha a kormánypárti politikusok gazemberek lennének.
„Nekem nincs annyira rossz véleményem róluk, mint neki, az ő gondolatmenetéből ugyanis arra lehet következtetni, hogy e politikusoknak, akiket elemezget, semmi más dolguk nincs, mint hogy a legkörmönfontabb kommunikációs technikákkal megetessék a választókat nem létező dolgokkal kapcsolatban, ami így természetes. Mindebből az következik, hogy a politikusoknak a mellébeszélésen túl nincs más szerepük, hiszen a közügyek alakulásából érzékelhető, hogy a társadalom magasról le van sajnálva.
Ám G. Fodor logikája szerint ezen nincs mit csodálkozni. A kommunikációs technikák (a rizsa – a szerk.) alkalmazása ma már igazi politikusi föladat. Ezért tartják őket az emberek, ezért adják a fizetésüket közpénzből, és ezért van szükség olyan kommunikációs elemző szakemberekre, mint G. Fodor. A magyaroknak csupán az a dolguk, hogy lenyeljék és megemésszék akár a legotrombább ellentmondásokat is. G. Fodor szerint a világ ilyen. Az igazság senkit sem kell hogy érdekeljen, az életnek ez egyáltalán nem fontos része. Az »igazság bajnokainak«, az újságíróknak pedig azt üzente, hogy coki.
A független elemző az ATV-n beszélgetett minderről a minap vagy húsz percen át a maga megszokott módján, összevissza. A műsorban például szóba került az ellenzék, amely szerinte baloldali, s amelynek a véleménye azért érdektelen, mert nem rendelkezik politikai tudással. Hiszen – ellentétben a világra nyitott Fidesszel – mélységesen provinciális. Magyarországon tehát van a beszűkült baloldal, másrészt nincs jobboldali ellenzéki párt. Azaz a liberális ellenzék szerinte baloldali, s bár a Fidesz tart a Jobbiktól, az ő gondolatmenete szerint a Jobbik vagy kormánypárt, vagy egyáltalán nincs. Pár perc alatt elképesztő káoszt teremtett a politikai palettán, ami egy független politikai elemzőtől legalábbis durva leegyszerűsítés.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Mint kiderült, a Bors különszámának betiltásáról döntő bíró közelebb áll a Tisza Párthoz, mint gondolnánk – a Fővárosi Törvényszék természetesen tagad hevesen.
Még a viszonylag jobban ismert Ruszin-Szendi Romulusz kilátásai sem túl rózsásak a Magyar Nemzet információi szerint.
A Fidesz európai parlamenti képviselője szerint az uniós vezetés azért akarja csökkenteni az agrártámogatásokat, hogy az így felszabaduló forrásokat az új uniós hadi alapokba csoportosítsák át.
A Tisza Párt a gyenge nyár után ősszel sem tudott a napirendet meghatározó témával előállni.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
