Állampolgári engedelmesség

„Az adatok most már tartósan igazolják: a magyar gazdaság erősödik, az életszínvonal évről évre nő. Az emberek közül egyre többen érzik a közös munka eredményét. A Tisztelt Házban munkálkodó képviselőknek viszont nincs könnyű dolguk, amikor el kell dönteniük a költségvetés optimális irányát és arányait, amelyért a felelősség a mindenkori, demokratikusan megválasztott parlamentet és a kormányt terheli. 

Ki tudja megmondani a támogatásra szoruló ügyek sorrendjét? Oktatásra, egészségügyre vagy államigazgatásra, kultúrára költsünk-e többet vagy kevesebbet? Az államigazgatás átalakítását miként kísérje az ott dolgozók béremelése? Kórházat építsünk, metrót, utat vagy vasutat? Sajnos nem lehet mindenki számára megfelelő döntést hozni, sorba kell állítani az elvégzendő feladatokat. Ezt senki más nem teheti meg, mint a bizalmunkat élvező állami irányító apparátus. 

Azt, hogy hogyan végzi feladatát, az állampolgárok állapítják majd meg akkor, amikor a döntések eredményei már hosszabb távon mérhetők: a választási ciklus végén, az új szavazásnál. Addig kár türelmetlenkedni, a polgári engedetlenség mesterséges szítása nem több mint az ellenzéki pártok tehetetlenségének és szereplési vágyának kiélési terepe. 

A kormányzás a néptől származtatott szolgálat a közjó érdekében. Benne foglaltatik az az átgondolt törekvés, amely az egyének és közösségek egyéni érdekeit a lehetséges mértékig kielégíti, de mindig a lehetőségek függvényében és lépésről lépésre. 

A CÖF-CÖKA a közerkölcs primátusa mellett a társadalmi szolidaritás jegyében a polgári engedelmesség mellett teszi le a voksát. A magyar történelem sokszor és nagyon keményen igazolta, hogy a megalapozatlan engedetlenségnek országrontó ára van.”