Borítaná a költségvetést a szakszervezetek követelése

„Kár, hogy a tavaly körbejárt gondolatot, miszerint egy átfogó, koncepcionális nyugdíjrendszerváltás kellene, nem sikerült eddig a politikusokkal és a kormány szakértőivel egyértelműen elfogadtatni. Pedig a Demográfiai Kerek­asztal világosan állást foglalt amellett, hogy a gyermeknevelés költségeit a nyugdíjakban elismerő rendszer igazságosabb lenne. Eléggé elgondolkodtató, hogy miért nem a rendkívül széles szakértői kört magában foglaló Demográfiai Kerekasztal, illetve a Népesedéskutató Intézet elemzéseire, szakértőire alapoznak a politikai döntéseknél. Néhány évtized múlva kiderülne ugyanis, hogy hosszú távon a gyermek »célszerű befektetés«. Ha ezt az általunk javasolt reformlépést nem teszi meg a kormányzat és a parlament kellő időben, akkor a nyugdíjkérdés ciklusfüggő, politikafüggő, megoldatlan kérdés marad.

Visszatérve a férfiak 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazására: az egyének részéről nézve a kérdés jogos. Ráadásul a férfiak hamarabb halnak meg, mint a nők – vajon mi indokolná, hogy ők még kevesebb nyugdíjas­évet élvezhessenek? Persze ha a nagy egyenjogúsítás helyett a nőknél olyan szabályt hoztunk volna, hogy a 40 éves nyugdíjkorkedvezményt csak a legalább két gyermeket felnevelő édesanyák kapják meg, mert ez egyfajta kompenzáció lett volna számukra a gyereknevelés miatt kieső jövedelmekért, akkor támogatható lett volna a csak a nőkre fennálló kedvezmény. Így azonban érthető a kezdeményezés. Hogy a kassza borulásához vezet majd, ez csaknem bizonyos. Hiszen Spéder Zsolt szociológus éppen azt nyilatkozta a napokban, hogy elkerülhetetlennek látszik a nyugdíjkorhatár-emelés ahhoz, hogy hosszú távon finanszírozható legyen a tb. S akkor most mégis a kiadási oldalt növeljük még több ember esetleges nyugdíjba vonulásával? Nem kellene a nyugdíjtémában is egy alapos felvilágosító kommunikációsorozatot tartani, de valóban kiforrott álláspont alapján?

Ne várjuk, hogy  »mint a piac«, majd a társadalom kiforrja magából a jó megoldást. Itt makrogazdasági megfontolásokra, alapos gazdasági és szociológiai ismeretekre alapozott, szakmailag megvitatott javaslatokkal lehet csak kommunikálni kezdeni. Semmiképp nem az lenne a helyes, ha egyes szakértők a maguk elgondolásait minden komoly számítás és szakmai vita nélkül a közvélemény bombázására használnák fel. Ugyanakkor a komoly szakértői, testületi állásfoglalással alátámasztott civil javaslatokról érdemi megbeszélést kellene a kormányzatnak folytatnia.”