A baloldali populizmus példája

„A fő kérdés Európa jövője. Elosztásra épülő transzfer­unió vagy teljesítményre alapozott közösség?

Amerika több mint kétszáz éve az egyéni teljesítményre és becsvágyra alapozza gazdaságát, az állam egyáltalán nem szól bele, hogy az emberek hogyan szervezik életüket. Alapítói azt mondták, hagyjuk a gazdaságot az emberekre, ne roppantsuk ketté az egyén gerincét, sőt egyenlő esélyeket biztosító törvényekkel támogassuk, hogy erősödjön, álljon talpra, vállaljon magáért és közösségéért felelősséget, optimalizálja világát – és erős demokráciánk lesz. Ezzel szemben a kelet-európai »szocializmusokat« a gerinctörésre alapozták – az eredmény máig magáért beszél. A leginkább felháborító, hogy a baloldal az embereket kísérleti nyulaknak tekintette – mert mi mást jelentett a »szocializmus kísérlete« kifejezés? A gerincet ha kísérletből törik is el, viselője mindig tolókocsiban fog ülni. Ezért figyelmeztető jel Európa számára, amikor anarchikus marxista baloldaliak alakítanak kormányt, mint most Görögországban.

Ahogy a Der Spiegel megjegyzi, »az Egyesült Államokban a közgazdászok ritkán mennek szabadságra és a racionalitástól soha nem vesznek  búcsút (…), nagy többségük rossz viccnek tartotta Görögország felvételét az eurócsoportba«. Az európaiak elkezdték az irracionalitást védeni és az idők jeleként értelmezni. Azzal traktálták az amerikaiakat, hogy Európa szenvedélyes projektum, a görögök politikailag, kulturálisan és nem gazdaságilag fontosak, és az amerikai könyvelői hozzáállás kisstílű és összeegyeztethetetlen az európai szellemmel.

De Európa felismerte, hogy Görögország nem függhet továbbra is a régi bürokratáktól és az adófizetést elkerülőktől. Követeli a munkavégzés megújítását, az adórendszer átalakítását, a statisztikai hivatal teljes függetlenségét. Úgy tűnik, a görög kormány belátta, hogy vagy reformok, vagy gazdasági káosz, és az előbbit választja. Az Európai Uniót sokan békeprojektumnak tartják (soha többé háborút Európában), és ezen belül az euró hivatott erősíteni az integrációt. Ezért törekszik minden európai politikus a megegyezésre.”