Ahány baloldali-liberális párt, annyi valóságértelmezés, annyiféle viszony az Orbán-rendszerhez vagy az Orbán-kormányhoz. Talán az előválasztás lehet az, ami „rendezheti” a baloldali térfelet.
„Talán az előválasztás lehet az, ami »rendezheti« a baloldali térfelet: az egységesség felé visz még idejében a választás előtt. Bár el lehet szúrni: verseny és konfliktus természetesen lesz a megmérettetéseken, de ezek mélysége nem mindegy. Túl sok konfliktus, túl sok sértődöttség és túl sok hatalomtechnika minden jövőbeni együttműködést elbizonytalanít. A baloldalnak éreznie kell: egyes pártjai és környezeteik nem biztos, hogy túlélnek egy 2018-as vereséget. Lehet, a »varsói gyors« már be is futott Budapestre. Most még ki lehet tolni a Baloldali Ellenzéki Pályaudvarról.
Egy optimális előválasztás nemcsak a legitim jelölteket segítheti, hanem akár egy választási párt kialakítását is. A választási párt egy logót, egy nevet és egy programot jelent; a belső erőviszonyokat az előválasztás helyi eredményei és az aktuális támogatottság egyaránt befolyásolhatja. A 2014-et megelőző alkudozást nem lehet megismételni. A választási párt a választók számára is jól érthető (szak)politikai álláspontokat is jelent: az »érzelmi nagykoalíció« értelmi jelleget is kaphat. Mindezeknél erősebb és hatékonyabb megoldás ma a baloldalon nem létezik.
Az MSZP stagnálása, a DK éppen küszöb felettisége, a kis progresszív pártok (Együtt, PM) napi politikai küzdelmei létjogosultságukért intő jelek: a kormányváltáshoz szükség van együttműködésre, a korábbi politikai, közpolitikai álláspontok felülírására, meg kell érteni az altermainstream, az intézményen kívüli új baloldalféleség, továbbá a társadalom elvárásait és követeléseit. Le kell vetkőzni a civilellenességet (lásd legutóbb: Migszol–DK-konfliktus), másik oldalról az antipolitikai pártellenességet, készen kell állni az egységbe szerveződésre.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Mint kiderült, a Bors különszámának betiltásáról döntő bíró közelebb áll a Tisza Párthoz, mint gondolnánk – a Fővárosi Törvényszék természetesen tagad hevesen.
Még a viszonylag jobban ismert Ruszin-Szendi Romulusz kilátásai sem túl rózsásak a Magyar Nemzet információi szerint.
A Fidesz európai parlamenti képviselője szerint az uniós vezetés azért akarja csökkenteni az agrártámogatásokat, hogy az így felszabaduló forrásokat az új uniós hadi alapokba csoportosítsák át.
Fogyatkozó harci kedv, vagy más állhat a háttérben?
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
