Ausztria változások előtt

„A szövetségi választásokig persze van még jó három év, de a tendencia egyértelmű: 2013 óta zuhan az idézőjeles nagykoalíció népszerűsége, és növekszik az FPÖ-é. Fontos főpróba lesz idén ősszel a bécsi választás, ahol maga a pártelnök, Strache száll ringbe a főpolgármesteri székért. A lassan száz éve vörös Bécsben persze nincs esélye győzni, de igencsak figyelemreméltó eredményt elérhet. Már 2010-ben is sikerült megtörnie a szocdem egyeduralmat, koalícióra kényszerítve Michael Häupl főpolgármestert, és idén tovább faragná a vörös uralmat, például jó eséllyel tud bevenni számos munkáskerületet. Ráadásul a párt a bevándorlók között is népszerű, főleg a Bécsben nagyszámú szerbség körében, így bőven harminc százalék felett végezhet, miközben az SPÖ a felmérésekben alulról súrolja a negyven százalékot. Häupl persze esküdözik, hogy nem követi a burgenlandi elvtársak példáját, és nem fog össze Strachéval. Az SPÖ-n belül azonban sokan szimpatizálnak Strache szociális demagógiájával, kisemberpártiságával, és hasonló fordulatot hirdetnének. Tény, hogy Strache semmiképp se lenne partner egy jobboldali–liberális fordulathoz, azaz a konzervatívoktól igencsak messze áll, egy vörös-kék koalíció azonban (amire már volt példa egykoron a nyolcvanas években) megvédheti az osztrák jóléti államot, a kispolgári nyugalmat. Az FPÖ Strache alatt kellőképpen balra tolódott ehhez, már csak az SPÖ-nek kellene néhány kérdésben – például a menekültügyben – az FPÖ-höz közelednie. A bécsi konzervatív Die Presse napilap szerint egyébként is egyetlen módon lehet megállítani az FPÖ növekedését: ha hagyják őket kormányra jutni és belebukni. Ahogy az tizenhat évvel ezelőtt Haiderrel is történt.

A nagykoalíció tehetetlenségét bizonyítja azonban, hogy ma az ország ugyanazon kérdés előtt áll, mint 1999-ben, amikor szintén kicsire olvadt nagykoalíció volt hatalmon.”