A rózsadombi/belvárosi értelmiség egy része továbbra sem akar szembesülni az igazsággal, és megfellebbezhetetlen, bicskanyitogató stílusban mondja meg a magyar rögvalóságban élő lakosságnak, mit kell tennie.
„Szelényi Zsuzsanna balliberális (?) képviselő ráérő idejében magas sarkú cipőjében letipegett a Rózsadomb tetejéről, és reklámlátogatást tett a debreceni menekülttáborban, ahol fél óra leforgása alatt megállapította, hogy minden békés, a menekültekkel nincs gond, csak a kormány folytat hisztériakampányt. (...)
A rózsadombi/belvárosi értelmiség egy része továbbra sem akar szembesülni az igazsággal, és megfellebbezhetetlen, bicskanyitogató stílusban mondja meg a magyar rögvalóságban élő lakosságnak, mit kell tennie. Mindezt abban a hiszemben, hogy joga van hozzá. A menekültkérdésben tett kijelentések egybecsengenek a látványos médiaszereplésekkel: megoldást nem kínálnak, vaktában ötletelnek és teljesen elszakadtak a realitástól. Fel sem merül bennük, hogy az érintett lakosok pontosan tudják, milyen állapotok uralkodnak a menekülttáborok közelében, mivel ők nem csak fél órát töltenek ott, hanem ott van a lakóhelyük. Ha a balliberálisok valóban segíteni szeretnének, akkor PR-mutatványok helyett látogassanak Győrbe, nézzenek körül a köztereken, de Vámosszabadi lakóit is megkérdezhetnék a táborban élő migránsok érdekes viselkedéséről. Legalább húsz éve hallgatjuk a balliberális szájhősködést arról, mennyire idegengyűlölők, rasszisták, kirekesztők vagyunk, lám, most sem lenne itt probléma, ha a kormány nem uszítaná az embereket. Mennyivel egyszerűbb letagadni egy valós problémát, mint megoldást javasolni. (...)
Most vagy annak a több tucat polgármesternek hiszünk, akik rendőri erősítést kértek és tarthatatlannak ítélik a migránshelyzetet, vagy a Szelényi-, Kunhalmi-féle verzió az igaz, miszerint csak hecckampányról, xenofóbiáról és a probléma mesterséges felnagyításáról lenne szó. A valóság megismeréséhez talán ki kellene jönni a rózsadombi/belvárosi kávézókból és megismerkedni a tényekkel. Mégsem ezt teszik. Mert sosem ezt tették. Mindig egyszerűbb volt letagadni egy problémát és megspórolni a valóságból kiinduló, érdemi megoldási javaslatokat. Elég elolvasni a debreceni lakosok Szelényi »békés« helyzetjelentésére adott dühös válaszait, hogy érzékeljük a kontrasztot. A rögvalóságban élők nehezményezték, hogy »könnyű szövegelni a nagyvárosból, betonbiztonságban. Talán nem a menekülteket kellett volna meglátogatni, hanem a helyieket a tábor környékén, és látva, átérezve, hogy hogyan élnek valójában.«”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
Az Egyesült Államok elnöke újabb húsz ország állampolgáraival szemben vezet be teljes vagy részleges beutazási korlátozásokat, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A CEU Demokrácia Intézetének programigazgatója Ausztráliát említette követendő példaként, ahol – mint ismert – a minap brutális terrortámadást hajtottak végre.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Az országok élesen megosztottak abban a kérdésben, hogy Oroszország befagyasztott vagyonát felhasználják-e Kijev megerősítésére.
A brüsszeli bürokraták ígérete szerint addig nem ér véget az Európai Tanács csütörtöki ülése, amíg meg nem oldódik Ukrajna finanszírozása.
