Olimpia

„Talán ebből a példából is látszik, hogy a megvalósíthatósági tanulmány, legalábbis az, amit belőle ismerhetünk, kissé elnagyoltnak tűnik. Bármelyik sportágról van is szó – és jó, ha egyáltalán szó esik, mert az idézett részekben nincs említés olyan sportágról, mint az atlétika, asztalitenisz, birkózás, cselgáncs, torna vagy a tollaslabda –, ha egy kicsit kapargatunk, rengeteg praktikus kérdés merül fel. Behúzunk egy nyilat az Etele térre, és mellé írjuk, hogy kézilabda-, röplabdadöntő, és kész?! Ez értelmezhetetlen! A kosárlabda tizenkét, a röplabda tizenhat csapatos torna, és persze női és férfi torna is van. Ez ötvenhat csapatot jelent, akiknek a meccsnapok között edzéslehetőséget, regenerálódási lehetőséget kell biztosítani. Csak ehhez a két sportághoz kéne hat-nyolc olyan csarnok, amilyen jelenleg egy sincs.

Én személy szerint nem tartok attól, hogy Magyarország olimpiát fog rendezni; paradox módon pont amiatt az Agenda 2020 miatt, amire az olimpiai pályázat támogatói hivatkoznak. Ráadásul még örülni is fogok, ha nem rendezünk olimpiát. Valahogy szakítani kellene már azzal a kisebbségi érzésből fakadó attitűddel, hogy nekünk, magyaroknak valami egészen nagy dolgot kell végrehajtanunk, és akkor a világ leborul a lábaink elé, és végre méltó helyére kerül e lángoktól ölelt kis ország.

Egy példát hozok, teljesen más területről: nyilvánvaló, hogy Magyarország sosem lesz képes önállóan űrrakétát felbocsátani, de ettől még elismert és fontos tagjai vagyunk a nemzetközi űrkutatásnak, a magyar kutatók, feltalálók ott vannak mindenhol, magyar műszerekkel vannak tele a különböző űrszondák. Javítana-e bármit is a magyar űrkutatás, a magyar szakemberek, az ország megítélésében, ha óriási áldozatok árán építenénk egy űrállomást?”