Fiammal meccsen

„Mikor az embernek nem túl jók a leletei, nincs már arra ideje, hogy sértődöttségből kihagyjon egy-két évadot; amikor már olyanok azok a leletek, le kell tudni győzni a hiúságot. Nem úgy van az, hogy amikor majd eljő a pillanat, s lepereg életünk filmje, akkor abban amúgy is benne lesznek Flóriék, fiatalságunk összes gólja és finom cselei, azokat addig is elő kell hívni újra és újra, ápolni, gondozni, és szépen, komótosan kiélvezni, immár az ehhez méltó arénában.

Holott kamasz fiunkkal legszívesebben a Népligetben állnánk a kivetítő előtt, hiszen Fradi és közönsége térben már jó ideje kettévált. Van a meccs az arénában, és van a drukkolás odébb, a ligetben, s ezt a drukkolást kell a rossz leleteinkkel az arénába képzelnünk, a Flóriékkal, persze. Ez a fiúnknak fontos. Ne higgye egy percig se, hogy amit lát, az igazi, s hogy a szemközti üres szponzorszektorok sora, a vénaszkenner, a törzsközönség szemérmetlen félrevezetése és tudatos felszámolása volna a fradiság; nem lehet úgy élni, hogy minden mindörökre úgy marad, ahogyan most van: foci, Fradi, ország.”