Alku a gonosszal

„A legnagyobb vesztes mindazonáltal Izrael. A zsidó állam ugyanis a Közel-Keleten egyedüli nukleáris fegyverrel rendelkező, ezt azonban el nem ismerő hatalomként eddig azzal érvelt, hogy addig nem hajlandó csatlakozni a nemzetközi atomsorompó-egyezményhez, amíg az arab tömegpusztító eszközök fenyegetést jelentenek rá. Mint az iraki amerikai intervenció után kiderült, Szaddám Huszeinnek évek óta nem voltak ilyen fegyverei, Líbia a polgárháború ellenére bejelentette, hogy minden tömegpusztító fegyver megszerzésére irányuló programját felfüggeszti, és nemzetközi ellenőrzés alá rendeli, Szíria vegyifegyver-készleteinek legjavát pedig már megsemmisítették. Az utolsó homokszem a fogaskerékben ezzel az iráni–izraeli szembenállás maradt, a megegyezéssel így Jeruzsálem félelmei lényegében indokolatlanná váltak. Benjamin Netanjahu miniszterelnök persze nem fogja feltett kézzel beismerni a vereségét, és mindent megtesz majd, hogy bebizonyítsa, Teherán továbbra is fenyegetést jelent. Ha viszont ez nem sikerül, a Közel-Keleten hirtelen fordulhat a kocka, és Izrael prédából egyszerre ragadozóvá válhat, ráadásul olyanná, akinek minden ereje megvan ahhoz, hogy végezzen áldozataival.

Korai lenne ugyanakkor angyalszárnyakat ragasztani Irán hátára. Nem kétséges, a perzsa állam arra fogja a megerősödését használni, hogy még inkább kierjessze befolyását a térségben, legyen szó akár az iraki vagy jemeni síiták támogatásáról, akár az Izrael elleni szervezkedésről. És bár maga Ali Hamenei ajatollah is rábólintott az alkura, azt leszögezte, hogy a megállapodás csupán az atomprogramról szól, egyébként azonban minden marad a régiben: Amerika még mindig a sátán.”