Az adófizetők nyögik majd az újabb kormányzati blöff terheit

„A szakemberek az utolsó, gazdaságilag nem veszteséges olimpiának az 1984-est tartják, amelyre Los Angeles egyedüliként pályázott. A görög csődközeli helyzet egyik közvetett előzménye és okozója a 2004-es athéni olimpia, amelynek elhagyatott, szétrohadó létesítményei szomorú emléket állítanak egy felesleges, átgondolatlan és pazarló álomnak. De a 2020-as olimpiát rendező Tokió is abban a szakaszban jár, amikor az elszabadult költségek miatt be kell húznia a kéziféket, egyszerűsítik a fő stadion szerkezetét, és néhány helyszínt is máshova tesznek.

A PwC mérhetetlenül derűlátó forgatókönyve persze fűt-fát ígér: munkahelyeket, a GDP és a versenyképesség növekedését, no és persze Magyarország és a főváros ismertségének, jó hírének erősödését. Igen ám, csakhogy a tanulmány (pontosabban annak a nyilvánosság számára is megismerhető része) jócskán alábecsüli a rendezési költségeket, számos szempontot nem vesz figyelembe, és kizárólag a legoptimistább verzióra épít. Évi 3 százalékos gazdasági növekedéssel, stabil inflációval, a költségek tarthatóságával és ideális politikai és társadalmi támogatottsággal számol. Ugyanakkor szemérmesen hallgat arról, hogy egy olimpia kezdeti költségét átlagosan 179 százalékkal lépték túl. Ezzel az átlaggal számolva a végleges költség Magyarország esetében 1385 milliárd forintot jelentene, ami még visszafogott becslés ahhoz képest, ami az utóbbi olimpiákat jellemezte, és amelyeknél a végleges költségek háromszorosan vagy akár négyszeresen is túllépték az eredeti terveket.”