Jogtiprás, politikai boszorkányüldözés és intézményi átalakulás – rövidesen kiderül, mennyire „ragadós” a lengyel modell

A Magyar Nemzet összeállítása szerint a lengyel példa nem csupán belpolitikai kérdés, hanem európai szintű vitát is generál.

A kormányzat egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy az évek óta erőltetett struktúra nem működik, nincs benne tartalom, és ad hoc döntésekkel dilettáns módon irányítják.
„Amit az államtitkár szeretne, hogy a fiatalok érezzék a kormányzati politika törődését, na pont ez az, ami nincs. Ha lenne, akkor az oktatásért felelős tárcát zavarná, hogy fiatalok ezrei mennek külföldre tanulni és/ vagy dolgozni. Zavarná, hogy egy központi irányítású mamutszerv már többször bizonyította, hogy csak nyeli a költségvetés pénzét, de képtelen működtetni az iskolarendszert. Ha felelős vezetők alakítanák az oktatáspolitikát, akkor zavarná őket, hogy az iskolákban továbbra is jelen van a szegregáció, de ez nem elég, mert az oktatási tárcát vezető Balog Zoltán megmondhatja, hogy mi minősül szegregációnak, ami egyébként a miniszter definíciója szerint »szeretetteljes felzárkóztató oktatás«.
A kormányzat egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy az évek óta erőltetett struktúra nem működik, nincs benne tartalom, és ad hoc döntésekkel dilettáns módon irányítják. Ki nem állhatják, ha a tudásról esik szó. Olyan tudásról, amely nyitottabbá, befogadóvá tehetné a most felnövő nemzedéket, helyette inkább elveszik a lehetőséget a tankötelezettség csökkentésével, a gimnáziumok és a felsőoktatási szakok visszavágásával.”
