Bevándorlás: itt az illúzió vége

„Mind a négy ország jelentős erőfeszítéseket tett az újonnan érkezettek integrálása érdekében, de a nem európaiak közül sokan már a középiskolából is kimaradnak, egyetemre kevesen mennek, és több mint a felüknek nincs munkaviszonya és nem is tanul. Ezek után nem meglepő, hogy arányuk a bűnözésben ezeknek magas, noha pontos statisztikák erről – legalábbis nyilvánosan – nem állnak rendelkezésre. Egész Skandináviát megrázta, hogy 2013 májusában – minden érdemi ok nélkül – Svédország számos városában súlyos zavargások törtek ki: maszkos fiatalok autók felgyújtásával, fosztogatásokkal, a rendőrök megtámadásával fejezték ki elégedetlenségüket – vagy csak unalmukat. Svédország jelentős zsidó lakosságát mindenütt rendszeres támadások érik a fanatikus muzulmán bevándorlók részéről. Dániában fiatal muszlimok véres ütközeteket folytatnak az őket gyűlölő dán motoros bandákkal.

Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy az utolsó években Skandináviában mennyire megnőtt a radikális jobboldalinak nevezett pártok támogatottsága. Ezek a pártok le akarják fékezni a súlyos belső feszültségekhez vezető bevándorlást, meg akarják vonni a pazarló jóléti szolgáltatásokat a munkát nem keresőktől, azonban a gazdaságpolitikában liberálisak, Izraellel rokonszenveznek, Putyin politikáját elítélik – tehát a magyar radikális jobboldallal sem eszmei közösséget, sem gyakorlati együttműködést nem vállalnak.

A befogadó, multikulturális modell megbukott, mivel a más kultúrákból érkezett tömegek – főleg ezek hangos és fegyelmezetlen része – visszaéltek a befogadó államok társadalmainak jóhiszeműségével. A példából lehet és kell is tanulni – de nem elhamarkodott, hirtelen hozott döntésekkel.”