„Az elmúlt hónapok egyik leglátványosabb közéleti Benny Hill-bemutatóját feltétlenül az MVM Paks II. projektcég tartotta, amelynek egyik vezetője egyszerűen az autójában hagyta az erőmű építésére vonatkozó, egyébként a nyilvánosság elől gondosan eltitkolt dokumentumokat, amelyeket onnan aztán ismeretlenek annak rendje és módja szerint el is loptak. De úgy látszik, az illetékesek nem érezték eléggé humorosnak a helyzetet, mert tovább csavartak a poénon: a nyilvánosság előtt kifejtették, hogy az ellopott adathordozókon nem voltak titkos adatok. Joggal merült fel a kérdés, hogy ha a Pakssal kapcsolatban 30 évre általánosan szinte mindent titkosító törvény az erőmű terveire nem vonatkozik, akkor vajon mire? De emellett azt is észre kell venni, hogy ha a kérdéses adatok nem titkosak, akkor vajon miért nem ismerjük őket? Abból az állításból ugyanis, hogy az ellopott adatok nem voltak titkosak, két közvetlen logikai következtetés adódik:
1. Pontosan tudják, hogy milyen adatok voltak az adathordozókon (különben honnan tudnánk, hogy vannak-e köztük titkosak, vagy sem);
2. Ha nem titkosak, akkor semmi akadálya, hogy a nyilvánosság megismerje őket.
Ennek fényében korábban adatkéréssel fordultam a projektcéghez, amiben az eltűnt adatok megküldését kértem. És a börleszk-jelenet most ér a csúcspontjára! A napokban megkaptam az MVM Paks II. Zrt. válaszát az adatkérésre:
1. Meghatározhatatlanul tág a köre az általam kért adatoknak, nem tudják mit kérek.
Nos, az általam kért adatok köre pontosan lehatárolható, azokról van szó, amelyek az ellopott adathordozókon voltak. Ezt vagy pontosan tudják, hogy mi volt, és akkor pontosan le van határolva a kért adatok köre, vagy számukra meghatározhatatlanul tág a kért adatok köre, azaz fogalmuk sincs róla, hogy mi is volt a kérdéses adathordozókon. Ezesetben azonban arról sem lehet fogalmuk, hogy voltak-e köztük titkosak, vagy sem, azaz a cég nettó hazudott, amikor azt állította, hogy nem tűntek el titkos adatok.
2. Az általam kért adatokat amúgy sem áll módjukban kiadni, mert azok titkosak.
Ebben a levélben tehát az MVM Paks II. projektcég konkrétan megcáfolja a BM állítását, miszerint nem voltak titkos adatok az ellopottak között.
Ezek után az alábbi levéllel fordultam a céghez, amelyben kérem, hogy vagy adják írásba, hogy fogalmuk sincs róla, hogy mit loptak el a munkatárs autójából, vagy vallják be, hogy a BM hazudott, amikor azt állította, hogy nincsenek titkos adatok az adathordozókon, vagy azonnal adják ki az adatokat. (...)
Konklúzióként annyit jegyeznék meg, hogy egy olyan társaságra, amelyik a fenti mutatványt bemutatta, a kerti sufnim építését sem bíznám rá jó szívvel, nemhogy 2400 MW-nyi nukleáris kapacitás építését.”
