Bora Bora igazi foglya

„Lehet, hogy Nyíri-Kovács Patríciát valóban bántalmazta a férje, és el akarja tőle ragadni közös gyermeküket, de a jó szándék pont a gyermek kapcsán bukik meg. Mert ha ebben a történetben van értelme kiállni valami mellett, azok a perben álló szülők gyermekének személyiségi jogai. A kis Noah-Kazuki eleve kiszolgáltatott helyzetben van édesapja és édesanyja elhúzódó konfliktusa miatt, hiszen nagy valószínűség szerint senki sem kérte ki a véleményét szülei válásáról, és abba sem lesz sok beleszólása, hogy a bontó- és a gyermek elhelyezési per lezárultával hol és hogyan szeretne élni.

Arról pedig végképp nem kérdezte meg senki, hogy szeretné-e családja konfliktusát, és - ezen keresztül - a fotóival együtt a magánéletét viszontlátni bulvár- és egyéb indulatszító cikkekben. Ennél már csak az a hátborzongatóbb, hogy a gyerek valós hogylétéről szinte egyáltalán nem szól a fáma. Például Stumpf András az apát megszólaltató »oknyomozó cikkében« mindezt elintézi ennyivel: »Noah-Kazukit az elmúlt három évben az anyja és az apja felváltva nevelte, az egyik hetet egyiknél, a másikat a másiknál töltötte a gyerek. Amúgy egészséges, iskolába jár és szereti mindkét szülőt.«

A félrevezetés és a megtévesztés legsúlyosabb mozzanatát itt érhetjük tetten: amikor valaki azt a látszatot akarja kelteni a nagy igazságosztás közepette, hogy a gyerek nem sérül szülei zajos, országokon átívelő, vádaskodó, kegyetlen válási és osztozkodási kálváriájában. Hátborzongató csúsztatás, mert az ügy egyetlen valódi tétje az, hogy egy ilyen súlyos családi konfliktusba keveredett gyerek viszonylag épen megússza a történetet. Ideje lenne az ország jó magyar szokások szerinti kettéosztása és kettéosztódása helyett elgondolkozni azon, hogy tényleg jó-e nekünk, ha egy védtelen kisgyermek életének tönkretételében mi is aktívan közreműködünk.”