A melegházasság jogi és társadalmi dilemmái

„A melegházasság intézményesítése vonatkozásában elénk táruló legnagyobb ívű kérdés valójában klasszikus: a jogbölcsészek Böckenförde-i paradoxonnak hívják. Ernst-Wolfgang Böckenförde jogfilozófus fogalmazta meg azt a dilemmát, hogy a szabadelvű és szekularizált államok már bizonyos előfeltételek (pl. polgári értékrend és intézmények, etikai hagyományok, stb.) fennállását igénylik. Ezeket a feltételeket előteremteni maguk azonban nem tudják és fel is emészthetik a vallási – kulturális szekularizálódás folyamatában. (Részben erre a problémára utal Molnár Tamás is fenti kijelentésében.) A melegházasság bevezetése kapcsán a kérdés az, hogy – a polgári értékrend mellőzésével – valóban megvalósult legalább a modern által szentesített tudományra, vagy legalább a hosszú távú társadalmi következményeket is felmérő tudatos gondolkodásra való hagyatkozás?

Végezetül az amerikai Legfelsőbb Bíróság ítéletének – sok más lényeges vetülete mellett – még egy érdekes hivatkozására érdemes felhívni a figyelmet. A testület ugyanis nemcsak a jogegyenlőségre és a diszkrimináció tilalmára hivatkozott, hanem a személyiség szabadságára is a melegházasság bevezetésekor. A szexuális orientáció szabadsága tehát – e felfogás szerint legalábbis – a személyiség kiteljesedésének egyik záloga és végső soron ezáltal jogi eszközökkel mérsékelten korlátozható. A szexuális forradalom óta erősödő e felfogást, az utóbbi egy-két évtized jelentős kulturális változásait, a technikai fejlődést, a globalizációt, az evolucionizmus által uralt tudomány által megerőtlenített kereszténység tekintélyvesztését, vagy éppen az olyan ideológiai mozgalmak, mint a már említett gender-ideológia, vagy éppen az ugyancsak politikai befolyásra törekvő transzhumanizmus - vagy más néven: poszthumanizmus - által alakított új trendeket, stb. vizsgálva jegyezhetjük meg: Ahogyan a XX. század »az erőszak és forradalmak évszázadává« vált, úgy lehet a XXI. a szexualitásé.”