– A társadalmak általában nem tanulnak, ám egyes emberek, illetve társadalmi csoportok igen. Ha tartós a gazdasági növekedés, abból jut az alsó negyven százaléknak is. A stiláris normákat pedig mindig a felső egy–öt százalék alakítja ki, amelynek óriási a jelentősége, de mindig lehet rajta változtatni. Olyan magatartásformát lehetne példaként állítani, amelyben a közcélú adakozásnak fontos szerep jut. Ez működött korábban Magyarországon, nem kell kitalálni, csak újjá kell éleszteni.
– Az oktatás és az egészségügy a felső egy százalék értékrendjében mintha hátrébb sorolódott volna, és más célok kerültek előtérbe. Erről miként vélekedik?
– Az oktatás megtérülése a világon nálunk az egyik legmagasabb, ezért baj, hogy nincs értéke. Még mindig tapasztalható az a hozzáállás, hogy a felsőoktatás luxuscikk, tehát innen elvileg ki lehet vonni forrásokat. Ez szembemegy a világ trendjével. Ha aggódnak a társadalom szétszakadása miatt, többet kellene erre a célra költeni. Ami az egészségügyet illeti: az országban vajon mennyire kell romlania az egészségügyi állapotoknak ahhoz, hogy ezt felismerjék?”