Görögtűz

A görög ügyről már elég régen sejthető, hogy nem vagy nem elsősorban görög ügy, hanem valami egészen más. Görögország most már hetedik éve egy sajátos fegyverkísérleti telep, mondhatni »lőtér«, ahol a globális pénzhatalmi rendszer legújabb planetáris fegyverrendszereit próbálják ki. A világ kifosztásra vagy végső soron akár pusztulásra ítélt perifériái tehát sok szempontból a saját jövőjüket látják most, amikor Görögországra tekintetnek. (…)

A kialakuló patthelyzetben az igazi tét már nem az, hogy a globális hatalmi rendszer elengedi-e a görög adósságot, hanem az, hogy, ha ennek nyomán világossá válik, hogy a »birodalom« egyre inkább csupán élősködésre épül, akkor ez az egész globális rendszert maga alá temetheti. Hisz az elszabaduló anarchia és a káosz láncreakciója megállíthatatlanná válhat. 

A fő kérdés tehát az, hogy a birodalom legbelső elitjeiben van-e még bármilyen forgatókönyv ennek elkerülésére, vagy már csak a »minél rosszabb, annál jobb«, lényegében a vég(ön)felszámolással egyenértékű forgatókönyv maradt. 

Mert akkor számunkra sem marad más, csak az, ami a görögtűztől ezer éve rettegőknek, hogy »amikor ránk hajítják a tüzet, omoljunk térdre és könyökünkre, imádkozzunk az Úrhoz, hogy mentsen meg ettől a veszélytől«.”