Az Orbán–Simicska háború eddigi mérlege tehát a következő: azok a „gonosz” külföldi vállalatok, akiket – a szuverenitásháború jegyében – megkísérelt kihajítani a Fidesz az ajtón, szép nyugodtan visszamásztak az ablakon.
„Nos, e külföldi cégekhez képest a Közgép most legfeljebb diákcsínyt követett el, ha egyáltalán elkövetett valamit. Azért tiltották el Simicska Lajos vállalatát három évre a közpénzektől, mert a Győr-Gönyű kikötő fejlesztésére kiírt pályázaton állítólag rosszul adta meg két komp fedélzetének alapterületét.
Elképesztő skandalum, valóban, csak hát akkor szegény Strabagot körülbelül hárommilliárd esztendőre kellett volna kizárni a hazai tenderekből – de ilyen határozat sosem született. Ehelyett Strabagék és a többiek nyugodtan alvállalkozgatnak idehaza; annyi a különbség a szoci időkhöz képest, hogy nem ők a konzorciumvezetők egy-egy pályázaton, hanem illedelmesen betagozódnak a magyar nagytőke mögé, de egyébként nem bántja őket senki.
A békecsúcs előkészületei folyamatosak, álhír, hogy megszakadtak volna a tárgyalások – jelentette be Szijjártó Péter Washingtonban, miután tárgyalt Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel.
Mráz Ágoston Sámuel arra is felhívta a figyelmet, hogy pozitív gazdasági hatása van Magyarországra annak, ha sikerül békét, tűzszünetet vagy a konfliktust kompromisszummal lezáró tárgyalási eredményt elérni a tervezett tárgyaláson.
A gazdálkodási környezet kiszámíthatósága minden ágazatban javult.
Nem lehet egyszerre az 56-os hősökért és az Ukrajnában vért ontó orosz agresszorért szorítani.
A valóság ezúttal sem kegyelmezett, könyörtelenül rátörte az ajtót a Tisza-vezérre. Nem először.
Simonovits András büntetné azokat a Nők 40-el nyugdíjba menő nőket, akik nyugdíj után még dolgoznának is.
Vajon Hont András teljesen elvesztette ítélőképességét, vagy szóltak neki, hogy fogja vissza?
Gyomorfogató: a Budapestre érkező határon túli fiatalok kerültek a Tisza célkeresztjébe.
