Ortega mélységesen aggódott emiatt – teljes joggal, a következmények ismeretesek. Azt azonban nem tudta, hogy a második világháború kataklizmáját követően az országok vezetői a fellázadt tömeg figyelmét milyen sikeresen fordították a javak és élvezetek fogyasztása felé. A fogyasztást illetően a tömeg megkapott mindent, amire csak vágyik (ez merőben új jelenség), cserébe visszahúzódott a közügyekbe való közvetlen beleszólástól, az actio directától, amelyet pedig olyan szívesen alkalmazott a fasizmus és a bolsevizmus idején. Ebben a tekintetben tehát visszaállt az a korábbi állapot, hogy a tömeg számára csupán az elitek által felkínált politikai alternatívák közötti választás marad, maguknak az alternatíváknak a kimunkálásában azonban nem vesz részt.
Mint említettük, noha Ortega már 1930-ban arról írt, hogy a liberalizmus meghaladandó, mégis nagy tisztelettel szólt róla. Így írt: „A múltnak megvan a maga igaza. Ha nem adjuk meg neki, jön és követeli, és követeli ott is, ahol nincs igaza. A liberalizmusnak is megvolt a maga igazsága, és ezt meg kell adnunk a számára, per saecula saeculorum. De nem volt az övé a teljes igazság, és ahol tévedett, ott el kell vetnünk. Európának meg kell őriznie a maga esszenciális liberalizmusát. Ez a liberalizmus felülmúlásának a feltétele”.
Nem tudta, nem tudhatta, hogy ez a felülmúlás az egész huszadik században nem következik be, sőt, közel egy évszázad múlva éppen a liberalizmus lesz az, amely a tömegtől átveszi „a szabadság felelőtlen gyermeke” szerepét, ide értve még az actio directa, a közügyekbe való közvetlen beavatkozás módszerét is.
Pedig a liberalizmus eredetileg maga volt az actio indirecta. Ortega így írt: „A liberalizmus az a politikai jogelv, mely szerint a közhatalom, noha mindenható, mérsékli magát, és még tulajdon kárára is gondoskodik arról, hogy az államban, melyet kormányoz, teret engedjen azoknak, akik nem hozzá, vagyis az erősebbhez, a többséghez hasonlóan gondolkodnak és éreznek. A liberalizmus – helyes, ha erről megemlékezünk – a legmagasabb rendű nagylelkűség: az a jogelv, hogy a többség a kisebbségnek teret hagy”.