Népmese arról, hogyan tanulta meg a Géza, mikor kell bort inni

„Emlékezve a tavalyira: Népmese arról, hogyan tanulta meg a Géza, mikor kell bort inni

Egyszer valamikor, valahol a Kárpát-medencében a Bakonyi Viktor megúnta, hogy mindenki csak beszél, mondja, hogy így-úgy, meg akkor az'tán majd, és lesz még, meg jobb volt. Hát kerített egy faros Ikaruszt. Mert voltak, akik emlékeztek még a technikai haladásnak erre az izgató példányára. A Bakonyi Viktor viszont nem itt hagyta abba, hanem itt kezdte a dolgokat. A magas juharfa tetejéről leteremtette Ferenczi Györgyöt, meg a Rackajamot, jelentsen ez utóbbi bármit is, és még itt sem állt meg a Viktor. Beültette őket az Ikaruszba, ahól már ott volt a Dűvő zenekar, aki annyira híres, hogy egyszerre van Pro Arte és Pro Urbe díja a hometownjukból, Salgótárjánból, és nekik szabad kísérgetni még a Kubinyi Julcsit is, aki pedig igen helyre menyecske.

No, ez a cégéres társaság együtt vót a farosba, és vagy nyóc órát mentek a Parciumba, a Ménes birtokon meglepni a Balla Gézát. Merthogy a dal meg a bor együtt alkotják a magyar lélek egy igen nemes részét, és ehhez a Géza komolyan hozzájárul onnan Arad mellől. Azt mondják, hogy út közben igen fájin' dolgok történtek. A Ferenczi György állítólag megtanult dűvni, annyit daloltak, zenéltek együtt, és mire megérkeztek a Ménes birtokra, hajlandó volt ott bort is inni, pedig általában ő csak málnaszörpöt iszik.

Ez pedig olyan igaz, amennyire a Balla Géza sem szeret dalolni, pedig az Ikarusszal megérkezett kompánia erre őt közvetlenül rákényszerítette, hiába hordta nekik azt az emberes rozéját, talán még a fekete leánykát is megkerestették vele a pincében. Szóval fordult a történelem, a Balla Géza nótázott, a Ferenczi bort ivott, a Rackajam és a Dűvő zenélt, a Bakonyi Viktor meg ezt mind lefilmezte.

Aztán nem tréfálnak ám ezek a legények! Meg sem álltak a Rózsakertig, ahol a közösen szerzett tudományukat a tisztes magyar közönségnek be is mutatták. Ugyan a Bakonyi Viktor tud már Ikaruszt szerezni, de a meleg, napos idő változatlanul a Teremtő hatáskörében maradt, aki a Napot meg a tüzet fínoman a felhozott borokba csorgatta, meg a Rackajam és a Dűvő zenéjébe. Akkora örömzenét húztak a jó borok mellé, hogy az ott lévő Balla Géza is dalra fakadt, amire meg rögtön elkezdett folyni az eső. No, erre azt kérdezi a Hrúz Szabolcs a Gézától: Mikor kell Géza inni? Az meg nem tudta. A Szabolcs megmondta neki: Hát amikor jól esik!”