Az Orbán-vonal tehát önmagában nem véd a népvándorlástól. Egy dologra jó, amiben a kormányunk verhetetlen: kommunikációra. Most nem arra gondolok, hogy itthon hogy lehet politikailag eladni (majd lentebb), hanem hogy ennek híre megy. Híre megy a migránsok és az embercsempészek körében, híre megy Szerbiában és az Unióban is. Reagálni kell rá valahogy.
A migránsok talán kicsit elbizonytalanodnak (erre azért az embercsempész bandák célzott lekapcsolása erősebb ütésnek tűnne) és kikerülik. A vonalakat, ha lehet, ki szokták kerülni, talán rémlik valami Maginot nevű ezügyben - vagyis az Orbán vonalat nem a szerb határon, hanem a Marostól a Dráváig kéne felhúzni, a közvetlen román és horvát határszakaszt is érintve az első komoly földrajzi akadályig. Talán páran nem indulnak el. Talán páran másfelé mennek. Talán 100 euróval drágul a tarifa. Szerbia lehet, hogy nem akar Auschwitz lenni, de ha elhiszik, hogy az Orbán-vonal működik, akkor ők is elgondolkodhatnak a folytatásán. Az Unió emlegethet '56-os példát, vasfüggönyt, emberi jogokat, de amíg a szabály az, hogy »(1) minden migránst kezelni kell (2) de ott, ahol az Unióba lépett és (3) majd központilag megmondjuk, hogy ki mennyit támasszon le magánál«, vagyis a problémára nem ad rendszerszintű, tehát a migráns-fluxust csökkentő választ, addig ez süket duma, és ezt ezzel éreztetni is tudjuk.”