1920. június 4: a magyar nacionalizmus győzelme

„1920. június negyedike nagy nap a magyar nemzet történelmében. Kilencvenöt évvel ezelőtt a Habsburgok elnyomásától, európaiságától, reformjaitól, a dualizmus-kori liberalizmus fejlesztéseitől és a nemzetiségi sokszínűségtől szenvedett kis hazánk végre kivívta szabadságát, levetette a labanc igát, a liberalizmust, és félezer év után újra a magyar nemzet szuverén állama lehetett. A tét ma sem kisebb: a hatvannyolcasok, a kozmopoliták, a liberálisok, a ma is köztünk élő labancok, az Európai Unió fanatikus hívei elárulnák Trianonban visszanyert szuverenitásunkat, és hazaárulóként Magyarországot újra naggyá, liberálissá, színessé, befogadóvá tennék.

Ma, mint egykoron Galíciából, ömlenek a bevándorlók Magyarországra, a jelenlegi kormány azonban nem a szabadelvűek tétlenségével nézi annak veszélyét, hogy terroristák, éhenkórászok, sőt mit több, jövőbeli Nobel-díjasok árasszák el hazánkat. A dualizmus-kori, kezdeti liberalizmus időszaka ugyanis megmutatta, hova vezet, ha Magyarország nem szuverén, és ha a liberalizmus határozza meg politikáját: az ország fejlődéséhez, elismertségéhez, sokszínűségéhez, iparosodásához, Budapest kiépüléséhez, stb. Ez pedig megengedhetetlen bolsevik trükk! Ha nincsenek a Habsburgok, ha nincsenek a szabadelvűek, ma nem kéne nehézkesen Kelet felé nyitnunk.

1920. június negyedikén a magyar nacionalizmus azt kapta, amire annyira vágyott: függetlenséget, szuverenitást, relatív homogenitást. A trianoni határok között nem voltak már Habsburgok, és nem voltak többségben a nemzetiségek. Megvalósult hát a magyar nemzet ezeréves álma.

Akik ma mégis gyászolják a történelmi Magyarországot, ne felejtsék el, hogy annak annyi köze volt a maihoz, mint a többi más utódállamnak.”