Nyílt levél Jászberény polgármesterének

„Szabó Tamás, a Fidesz jászberényi polgármestere, egykori országgyűlési képviselő a saját maga által kiírt pályázaton elnyerte egy nyolcvanöt négyzetméteres önkormányzati lakás bérleti jogát. Az első hallásra hétköznapinak tűnő történet mégis vezető hír lett ebben a szomszéd után leselkedő, irígy országban. Nem véletlen: a szélsőbaloldali, nemzet- és kormányellenes gyűlöletkeltők, akik nap mint nap hazugságokat terjesztenek a Fideszről, és bevándorlókkal, bűnözőkkel meg homoszexuálisokkal paktálnak, hogy elárasszák velük az országot, most jobb zsákmány híján egy keményen és tisztességesen dolgozó polgármesterbe mélyesztették karmaikat. A demagóg gazemberek azt vetik Szabó Tamás szemére, hogy az olcsó bérlakást a helyi kórház albérletben élő, háromgyermekes dolgozója kellett volna, hogy megkapja. Támogatásom jeléül álljon itt az alábbi levél, melyet erkölcsi támasz gyanánt írtam Jászberény méltatlanul meghurcolt polgármesterének.

Kedves Tamás! Barátom, bajtársam, testvérem!

Először is engedd meg, hogy gratuláljak a nyertes pályázatodhoz! A balliberális kutyák vonítását hallva mindenki elfelejtkezik arról a tényről, hogy Te egy magas színvonalú, minden formai és tartalmi követelménynek megfelelő pályázatot írtál. Egy nem véletlenül győztes pályázatot. Olyat, ami Los Angelestől Rióig, Alcsútdoboztól Hong Kongig bárhol győzött volna. Dolgoztál, kockáztattál és nyertél. Azon a Magyarországon, ahol én élni szeretnék, ezért taps jár, és nem köpködés. Ennek a Magyarországnak a megteremtéséért küzdesz, ezért küzdök magam is, ezért küzd a Miniszterelnök Úr és minden pályázatgyőztes magyar, béreljen akár lakást, legyen trafikos vagy Orbán Viktor veje, aki fényben füröszti a magyar városokat.

Büszke vagyok arra a bátorságra, amellyel Jászberény szociális demagógia helyett valós érdem alapján osztja a bérlakásokat. Hol volt ez a bizonyos kórházi dolgozó, amikor Te meg a többi parlamenti képviselő szabadságharcot vívtatok Brüsszellel? Láttuk őt a függetlenségünkre törő idegen hatalom ellen a hazát védelmezni? Ő emelte vajon magasra ennek a szegény kis megcsonkított országnak a zászlaját? Vagy ki volt? Te voltál az, Tamás! A Te neved díszeleg a gránitszilárdságú Alaptörvény végén, Te szolgálod hosszú évek óta fáradhatatlanul a magyarság ügyét, s akkor sem riadsz vissza, ha a Parlamentben vagy a Városházán kell kemény döntéseket hoznod. Értem, értünk, tizenötmillió magyarért.”