Végstádium

„Mint a szita, olyan átlátszónak tűnik a Fővárosi Ítélőtábla hétfői magyarázata (magyarázkodása) arról, miért rendelt el új eljárást Biszku Béla bűnperében ahelyett, hogy börtönbe küldte volna az egykori kommunista belügyminisztert. (...)

Hozzátette: az MSZMP Központi Bizottságának titkáraként ő felelt az erőszakszervezetekért, a bíróságokért, az ügyészségért. A Schmidttől világnézetileg elég távol álló Rainer M. János pedig azt emelte ki: Biszku megtorlásban játszott szerepe egyértelmű, súlyos és kivételes volt, s orosz dokumentumok igazolják, 1957 augusztusában Biszku vitte ki Moszkvába a Nagy Imre-per vádiratát, amelyről ő tárgyalt magas rangú szovjet funkcionáriusokkal. Az elszabotált, kisiklatott rendszerváltás minden cinikussága, romlottsága benne van a Rúzsás-verdiktben. Innen nézve érthető a tárgyalásról kivezettetett jobbikos Novák Előd reakciója, aki közbekiabálva időhúzásnak nevezte a döntést. Tegyük hozzá: Kiszelly Zoltán politológus és Kahler Frigyes is ugyanezt a kifejezést használta. Biszku, hacsak nem ő lesz a következő Matuzsálem, nagy eséllyel kibekkeli a börtönbe vonulást. A salgótarjáni, Nyugati téri agyonlőtt civilek pedig törődjenek bele odafönt, hogy ebben a magyaros »gulyásdemokráciában« gyilkosaikat – mivel kommunisták – soha nem vonják felelősségre. A kommunizmus örvén világszerte legyilkolt százmillió ember emléke sem számít: strasbourgi ítélet szól a vörös csillag szabad viseléséről.

Más a helyzet a nácikkal. A nemzetiszocializmus bűneiért mostanság már az egyszerű posztos őröket is előhalásszák az idősotthonokból. A 93 éves Oskar Gröninget például 300 ezer ember meggyilkolásával vádolják bűnrészesként, mert Auschwitzban ő gondoskodott a deportáltak csomagjainak elszállításáról, szelektálásáról. Ez már tényleg a végstádium. Gröning posztos őr, Biszku belügyminiszter volt...”