„Mit éreznél, ha Magyarországon lenne háború, ha egy pszichopata sorozatgyilkos osztag járná az országot, amely csapatosan erőszakol meg asszonyokat, majd árulja őket, lefejezi, élve darabol össze gyermekeket, csonkít-kínoz minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon embereket, a te családodat, gyermekeidet, és mikor próbálsz menekülni, gyakran a hátadon cipelve a nagyanyádat, aki már alig tud járni, és végre, a hegyeken, tengeren át elérsz egy olyan országot, ahol nincsenek aknák és nincs gyilkosság, ahol megkönnyebbülten fellélegzel, mert azt hiszed, emberek közé kerültél, de azok visszaküldenek a borzalomba, háborúba.
Mert 1. Nincs útleveled. Igen, miután lebombázták a házad, s meggyilkolták a családod, nem volt idő csomagolni, és az útlevelet keresgélni a romok és holttestek közt. 2. Elveszed a munkát a helyiektől. Hogyan? Nem beszéled a nyelvet, nincs munkaengedélyed, csak a puszta életed. És ha kapsz is munkát, feketén, vagyis minimális fizetéssel, az csak annyira elég, hogy esetleg ne halj éhen. És ha valaki téged választ munkásnak egy helyivel szemben – ami igencsak valószínűtlen –, az neked az életet jelenti, a másik embernek meg annyit, hogy tovább keresgél. 3. Más a bőröd színe, a kultúrád és nyelved, mint az övék.
És ezzel valószínűleg halálra ítéltek. (…)
A fenti helyzet mindennapos Szíriában és Irakban az utóbbi három évben. Magyarországra is érkeznek menekültek, de inkább csak átutazóként, a nyelv nehézsége miatt, és mert Bulgária és Magyarország híres arról, hogy nem szereti az idegeneket (gyakran még a többi magyart sem).
A kormány bevándorlással kapcsolatos szólamai és javaslatai nem tesznek különbséget háborús- és gazdasági menekült közt. A konzultációs kérdőív megfogalmazása szándékosan szájbarágó, és azt sugallja, minden menekült potenciális terrorista és/vagy gazdasági menekült, akik azért jöttek, hogy kivegyék a magyar emberek szájából a kenyeret.
A tegnap benyújtott törvényjavaslat pedig azt jelentené, hogy csak az Ukrajnán keresztül érkezőket engednénk be, a többieket, akik „biztonságosnak” nyilvánított országból jönnek, visszafordítanánk a határról. Mintha csak ennyi lenne a felelősségünk ezekkel a tragédiákkal, ezekkel az emberi sorsokkal kapcsolatban.”