„A jelenségnek minden bizonnyal van köze ahhoz, hogy a honi közélet hosszú évek óta olyan, mint valami külvárosi kisdedóvó homokozója, ahol az elmaradt menzai repeta után a megsértődött óvodások jobb játékot nem találva kéjes örömmel rombolják le egymás korábban felépített homokvárait. Itt van példának mindjárt a kormány bevándorlás- és terrorizmusügyi nemzeti konzultációja szülte, finoman szólva is megosztó és ízléstelen plakátakciója, és a letépésükre, átfestésükre biztató, legalább annyira nem elegáns, értelmetlen és haszontalan ellenzéki válasz. Az egyik Tamás bátyák kései unokáival riogat, akik majd jól elveszik a munkánkat, eleve nem tisztelik a kultúránkat, nem tartják be a törvényeinket, a másik oldalról meg erre rutinszerű peace and love a válasz. Aztán hogy mindenki végleg összezavarodjon, a miniszterelnök eközben úgy nyilatkozik, a kormányplakátok megfogalmazása enyhének mondható, s arról szólnak, hogy Magyarország nyitott és barátságos ország. (Ugyan mit írtak volna rájuk, ha barátságtalanok akartak volna lenni?)
Jelképes, hogy köztes megoldással a Kétfarkú Kutya Párt állt elő, miszerint nem ért egyet, de nem szaggat, inkább új plakátokon mondja el a véleményét. S lám, erre ismeretlenek néhány nap alatt 30 millát dobtak össze nekik.”