„Nekem ez a férfi spiritualitás. Futunk valami után, ami hiányzik nekünk, ami életbevágóan fontos. Izzadunk és lihegünk. Akadályokat veszünk, botlunk, gödröket ugrunk át. Testünk is akarja, testünk is tenni akar érte.
Bevonz az erdő, annak legmélyére.
Nem vagyunk egyedül, barátokkal és mesterekkel keresünk, van ki gyorsabban, van ki lassabban. Összefűz bennünket valami, amihez nem kell sok szó, de amiben közös a megértés.
Vannak közöttünk jobbak, akiket magunk elé engedünk. Elismerjük egymás értékeit, tudjuk, ki miben jobb. Mindezt elbírja barátságunk.
Keresésünk olyan területre visz bennünket, ami nem a miénk. Ismerjük a határsértést. Mások életéből élünk: abból, ami nem a miénk.”