Házasság határok nélkül

Az elmúlt időszakban számos ponton a politika, a média támadást intézett a társadalom, a család, a házasság ellen, melynek következménye – a bevándorlást is figyelembe véve – a társadalom fellazításához, az erkölcsi normák romlásához vezetett. Mindez együttesen meghatározza azt a jövőt amiről a szerző is ír. A statisztikai tényadatokban megjelenő számok is alátámasztják. Az - http://www.tarsadalomkutatas.hu/termek.php?termek=TABRA-A-082 – EU 25-nél a zuhanás 1990-ben és 2000 évben figyelhető meg meredek romlás, míg Magyarország esetében 1995 évben. A 2012 évben készült statisztikai jelentés - http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo2012.pdf - szerint: „Az 1970-es évektől a családról, a házasságról és a gyermekvállalásról való gondolkodás megváltozott. Míg 1980-ban a férfiak 70 és a nők 64%-a élt házasságban, addig 2012-ben ez az arány 47, illetve 42%. A visszaesésből arra következtethetünk, hogy a közvélemény által elfogadott együttélési forma korábban a házasság volt, napjainkban ugyanakkor a társadalom toleránsabb az alternatív párkapcsolatokkal szemben. A váltást jelzi a nőtlenek, a hajadonok és az elváltak rétegének szélesedése is. Figyelemre méltó a fiatalabb generációk (40 év alattiak) „csendes állásfoglalása” a kérdésről közöttük ma száz férfi ből 74, száz nőből 64 a nőtlenek, illetve a hajadonok táborába tartozik. Magyarországon a házasságkötések száma hosszú ideje csökken. A párkapcsolatok változása Európa-szerte általános, a folyamat azonban eltérő időben kezdődött. A magyar viszonyokat a rendszerváltásig – a kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan– korai és magas arányú házasságkötés jellemezte, míg Nyugat-Európában a házasságra lépők aránya már akkor is jóval alacsonyabb volt, és idősebb korban léptek az anyakönyvvezető elé. Míg az 1950-es években átlagosan 100 ezer feletti házasságot kötöttek évente, addig az 1980-as évekre 80 ezerre, a rendszerváltás idejére 66 ezerre mérséklődött. Az ezredfordulókor 48 ezer, 2010-ben már csak 35,5 ezer pár járult az anyakönyvvezető elé. Az elmúlt két évben kismértékű emelkedés figyelhető meg, 2012-ben 36,2 ezer házasságot kötöttek. Európai összehasonlításban fél évszázaddal ezelőtt hazánkban magas volt a házasságban élő népesség aránya, ami jelenleg az uniós átlag alatti. Az első ízben házasságot kötők életkora a férfiaknál 1990-ben 24,7 év volt, 2011-ben már 31,8 évre, a nők esetében 22 évről 29,1 évre emelkedett, azaz két évtized elteltével 7 évvel lettek idősebbek az először házasulók. Napjainkra a házas tizenéves nők aránya elhanyagolható (2,3%) az 1990-es évek eleji egynegyedhez képest. Nagyságrendi át-rendeződés következett be a többi korcsoportban is. 1990-ben még a legtöbb nő 20–24 éves volt, amikor férjhez ment, 2012-ben már 25–29 éves. A házasodó férfiak közel fele 1990-ben 25–29 éves korára időzítette a nősülést, míg ma legnagyobb arányban a 30–34 éves korosztály házasodik. A Dunántúlon nagyobb a házasságkötési hajlandóság, mint az Alföldön, illetve Budapesten gyakrabban kötnek házasságot, mint vidéken.”

"A jogok kiterjesztésében nincs olyan lépés, amely könnyebben, gyorsabban és olcsóbban tenne embereket boldoggá, mint a melegek teljes körű elismerése." Az a nem egész 0.5%-ot. De egyben boldogtalanná teszi a ballib hülyéken kívül a többi 70-80%-ot.

"Tét nélkül lehet divatosnak és jó fejnek lenni," A cikkben elbújt az igazság. Divatos melegnek lenni. Biztos vagyok abban, hogy nem születtek annyian melegnek, mint amennyien annak vallják magukat. Beteg társadalom beteg képződménye köszönhető a ballibeknek.

Mostani liberális firkászok, mintha elfelejtették volna, hogy a Szépirodalmi megközelítés helyett a tények tükrében kellene cikkeket írni...