„Mit keres az asztal alatt?
Lehallgató készüket.
Volt ilyesmire példa?
Kaptam egy telefont arról, hogy magánnyomozók követnek, lehallgatnak. Egy biztonságtechnikai céggel bemérettük az irodámat, s kiderült, a fiókom alján egy mp3–as felvevő nyomai látszanak. A ragasztás módján pedig az, hogy pár hétig lehetett ott, nagyjából április közepétől.
Pont, amikor az ügye elkezdődött?
Pont. Egy belső levelezés is igazolja: akkor indult az ellenem szervezett konspiráció.
Mint egy rossz krimiben: összeesküvés, kiszivárogtatás, magánlevelezés megszerzése, lehallgatás. Miről szól ez a történet valójában?
Hát nem egy olcsó marketingfogás az ismertségünk növelésére, ezt leszögezhetem. (...)
Ön viszont visszafizette a 2012–ben, a MPB–től kapott hárommilliós devizatörlesztését. A botrány miatt adta vissza a pénzt?
A 2012–es beszámolónkat és az elnökség munkáját a felügyelő bizottság oly mélységben ellenőrizte, hogy ezt a határozatot még külön megemlítette a jelentésében. A pénzügyi beszámolót pedig könyvvizsgáló ellenőrizte. Nem szokás, de külön sorban feltüntettük az összes elnöki juttatást, amelyben a fizetésem mellett az ominózus hárommillió is szerepelt. Ezt 2012–ben mindenki, a közgyűlési szereplők is látták, az adatokat nyilvánosságra hoztuk, a honlapunkon azóta is megtalálhatók. 2015 előtt senkit nem zavart, nem látták etikátlannak.
Ön szerint nem az? Jómódú ember hírében áll, azt mondják éttermeket üzemeltetett a Balatonon. Miért kellett ez a hárommillió a parasportolók pénzéből?
Most ítélünk meg egy 2012 év eleji határozatot az akkori körülmények figyelmen kívül hagyásával. A kormány döntése nemzetgazdasági ügy volt, sokan éltek vele: köztisztviselők, közalkalmazottak jutottak hozzá ehhez a segítséghez. A kórházigazgatóról senki nem mondja, hogy a fizetésével a betegellátástól veszi el a pénzt, ahogy azt sem, hogy az iskolaigazgató a gyerekektől, vagy a Pethő Intézet vezetője a mozgássérültektől. Csak az én esetemben szajkózzák, hogy elveszem a parasportolóktól a pénzt, mintha nem tettem volna le az asztalra semmit. Miközben az elnökség – az alelnök úr javaslatára – 2012–ben úgy döntött, hogy a munkavállalóknak biztosítja ezt a lehetőséget. Az elnöki feladatot 2007–től 2012–ig társadalmi munkában láttam el, napi tizenegy–tizenkét órában. A vállalkozásaimat kezdtem leépíteni, a balatoni vendéglátásból 2008–ban kiléptem. Kislányom született, és az MPB mindennapi feladatai egész embert kívántak. 2010–ben még stabil voltak a cégeim, de 2012 a hazai sportrendszer átszervezésének éve, a sporttörvényt ekkor módosították, a kvalifikációs versenyek és a paralimpiai előkészületek mellett más feladat nem fért bele. A 2007–es és a 2010–es anyagi helyzetemet a 2012–essel összevetni nem reális. Jól esett az elnökség segítsége. Úgy éreztem a munkámat, az elhivatottságomat ismerték el.”
