A termelő vajon ki?

„Champagne-i termelőkkel sosem fogunk a hiperek polcán találkozni, de még borszaküzletekben is csak elvétve. Kevés készül belőlük és természetes, hogy marketingre, sales-re sem jutnak olyan erőforrások, mint a házaknál. Ennek ellenére – részben annak köszönhetően, hogy egyikük, Jacques Selosse évekkel ezelőtt komoly nemzetközi feltűnést keltett – mára egyre többet hallani róluk és egyre többen érzik magukban a kísérletező kedvet és lelkesedést, hogy felkutassák ezeket a rejtett kincseket.

Kell is hozzá a kalandvágy, mert a termelői champagne-ok korántsem jelentenek olyan kiszámítható minőséget, mint a házak palackjai. A ProWeinon én is számtalan mélypontba, meghökkentő példába futottam bele, persze szép számmal voltak kellemes meglepetések is és elismerésre méltó, amikor olyan magasra teszik a lécet, mint a Club Trésors de Champagne tagjai. Cserébe viszont ők a nouvelle vague – fogalmazta meg a Club der Weinakademiker budapesti mesterkurzusán Frank Smoulders MW.

Mert méreteik és függetlenségük teret ad nekik, hogy bár kicsiben, de az elsők között kísérletezzenek új irányokkal; a hordóhasználattól a biodinamikus borkészítésig vagy zero dosage pezsgőkig. De a legfontosabb, hogy a trendkövetők és vállalkozó kedvűek mellett van számtalan olyan termelő is, aki generációk óta a saját útját járja és abból kovácsol előnyt, amije van: a saját termőhelyből és tradícióiból. Pár vagy pár tucat hektár tulajdonosaként champagne-aik értékét az tudja megalapozni, ha az adott cru jellegzetességeit, karakterét próbálják visszaadni.”