Veszélyben a mindennapi betegellátás

„– Május 12-én tüntettek a szakdolgozók, s hozzájuk sok orvos és beteg is csatlakozott. A kamara a résztvevőket és a szervezőket is biztosította arról, hogy egyetért a céljaikkal, ám a tüntetésen mégsem vettek részt testületileg. Mi volt ennek az oka?

– Az elnökség egyértelmű véleménye az volt, hogy az időzítés nem feltétlenül szerencsés. Éppen ezért egyértelműsítettük, hogy a problémafelvetés és annak hangoztatása, a törekvés indokolt és egyetértünk vele, az eredményt azonban jelenleg inkább tárgyalással igyekszünk elérni, ám tiszteletben tartjuk a különböző szervezetek ambícióit.

– Még a tüntetés előtt Balog Zoltán tárcavezető miniszteri meghallgatásán bejelentette, hogy a jövő évi költségvetés tervezetében 15,8 milliárd forint áll rendelkezésre az egészségügyben dolgozók béremelésére, ami 43 ezer ápolót és 18 ezer orvost érint. Mi a véleménye, érdemi többletet jelent ez az érintetteknek?

– Sajnos nem. A 2016-os költségvetésben átfogó egészségügyi bérfelzárkóztatásnak nyoma sem látható. Természetesen üdvözöljük az alapellátás fejlesztését, illetve a rezidensek, fiatal szakorvosok bérrendezését, de csak akkor lesznek ezeknek például elvándorlás szempontjából eredményei, amennyiben a teljes szakellátást is megerősítik. A háziorvosi rendszer fejlesztése is eredménytelenné válhat, ha fölötte nincs egy komoly diagnosztikai és terápiás szakellátás, ahol az alapellátásban meg nem gyógyítható beteg megfelelő gyógykezelést kaphat. A jövő évi költségvetés ma ismerhető számaiban a mozgó bérek alapbéresítése és az alapellátás plusz tízmilliárdos többlete mellett csak a fiatal szakorvosok bérfelzárkóztatása szerepel, az általános fizetésemelés nem.

– Éppen múlt héten jelentette be Zombor Gábor, hogy a kórházak adósságrendezésére szánt hatvanmilliárd forint elég lesz a március 31-én fennálló tartozások kiegyenlítésére. Hogyan látja, mennyit javít ez az intézmények helyzetén?

– Nem feltétlenül a mi mezsgyénk a kórházi adósságok helyzete, ám az mindenképpen fontos, hogy ez a hatvanmilliárd forint nem kasszasöprésből származik, hanem kívülről érkezik, tehát pluszforrás. Ez jelentős lépés. A lényeg az, hogy ezzel tulajdonképpen elismerik a döntéshozók, hogy szűkre szabták a kasszát. Nyilván ennek folyománya kell, hogy legyen, hogy ezt a pluszt már beépítik a következő időszak költségvetésébe is, és nem hagyják belülről újratermelődni. Ami ennél fontosabb, hogy ez az adósság időről időre felhalmozódik, ami nem véletlen. Meg kell érteni azt, hogy állandó aránytalanság van az előre meghatározott költségkeret és a valós bekerülés között. Ezen a területen is szükséges tehát a teljes körű szakmai és anyagi felzárkóztatás, amely csak valós költségeket elismerő tervezésen nyugodhat. Ez lenne a valódi konszolidáció lényege.”