Ma is kritikusan állok mindenhez

„- Az utóbbi években többen bevallották, hogy a szívük mélyén nem is a furmintnak, hanem a hárslevelűnek drukkolnak. Szerinted a hárslevelű méltó kihívója a furmintnak?

- Ki tud öt száraz hárslevelűt felsorolni, ami megüti a legjobb furmintok szintjét? Helye van a borvidéken, de én nem értékelném túl. Megértem a sok kritikus hangot, aki nehezen tolerálja a furmint éretlen karakterét, de erre nem a másik fajta lesz a megoldás, hanem a megfelelő termelő megtalálása. A szikár furmintokon segíthet a hárslevelű karaktere, én ebben látom a közeljövőbeni szerepét. Édes boroknál sem érzem azt, hogy a furmint babérjaira törhetne mostanság.

- Ma a fogyasztók nem tolerálják a maradékcukrot. Én viszont gyakran úgy érzem, hogy egyes fehérboroknál a teljes szárazságra való törekvés kiöli a gyümölcsöt, a játékosságot. Te hogyan látod ezt a kérdést?

- Hogyne tolerálnák?! Lásd a Rajnai sikerét! Amúgy nem vagyok ellene, gyakran ihatóvá teszi a magas savval bíró borokat. Számomra attól válik egy bor kevésbé ihatóvá, ha a cukor nem harmonikus benne. A teljes szárazság okozta szikárság nekem sem tetszik, de arra is van egy piaci igény most. Minél kevesebb a sallang a boron, annál univerzálisabb a nemzetközi porondon.

Milyen most a tokaji édes borok helyzete?

Gazdaságilag nem túl rózsás. Minőségileg viszont remek borok születnek minden évjáratból. Meglátásom szerint egy nagyon jó ivású, 40-80g maradékcukorral rendelkező kategória is sokat segíthetne a borvidék előremenetelében. Talán ezzel is érdemes lenne elindulni a nemzetközi elismertség felé. Kihangsúlyozva a természetes készítési módot, és mellérakni a sok száz éves sztorinkat.”