Én meg azt javasoltam nekik, hogy nézzenek körül. És ne a huszonöt emeletes kék üvegből beszéljenek, háromszáz kilométerről.
„Mi volt az előtt, hogy belevágtatok volna ebbe a munkába?
Semmi. Segély, munkanélküliség. Nézz körül, hogy itt milyen géppark van. Tizennégymillió forintot érnek csak itt ezek a gépek. A traktor csak magában hatmillió. De mondok neked más számot. Négy éve úgy kezdtük, hogy hatszáz bűncselekmény volt egy évben. Most kilenc volt. Pécsről jöttek ki a bűnmegelőzési napon, ott tájékoztattak minket. Én úgy tudtam, hogy 18 bűncselekmény történt, mondták, ne viccelj már, csak kilenc.
Mi lesz a terménnyel, piacra kerül, adomány lesz?
Adomány, ez az elsődleges szempont. De piacra, éttermekbe is kerül, meg a helyiek is kapnak belőle. És folytatjuk a piros Zsiga akciót. A klasszikus felszereléssel: szőrös kormány, rózsafüzér a visszapillantón, hátul meg bólogatós kutya. Konvojban Pestre, önöknek termeltük, nem önöktől loptuk. Aki látta, csak gondolkodhat, hogy ezek meg hova mennek? Adományt vittünk a szegényeknek a VII–VIII. kerületbe. Emellett megcsináljuk a Lasipét. Ez egy új márka lesz, egy brand. A lasipe azt jelenti, jóság. Cigánylecsót sütünk, berakjuk üvegekbe, ellátjuk Lasipe-logóval, és elvisszük a legnagyobb boltokba. Azért csinálom, hogy a szélsőjobb ne erősödjön tovább Magyarországon, egy új brandet kiabálunk ki magunkból. Egy olyan brandet, ami átalakítja az emberek étkezési szokásait, és a gondolkodását is. Ha megeszik a cigány kaját, és jónak találják, talán másképpen fognak gondolkodni a cigányokról.
(...)
Az első akciótok, vagy akciód, a köcsögmentesítés volt. Nem aratott osztatlan sikert, például az Amnesty International azt írta róla, hogy buta, rasszista és homofób.
A köcsögmentesítés arról szólt, hogy szülőket meg tizennyolc éves fiatalokat vittem be a sittre, hogy nézzék meg, milyen a benti helyzet. Nézzék meg, érezzék a saját bőrükön, mi várhat rájuk, ha börtönbe kerülnek. Nem műbalhét szerveztem. Bementünk a börtönbe, látod, milyen szép fehér gyerek vagyok, nem? Esküszöm neked, amikor kijöttünk, mindenki olyan fehér volt, mint a gatyagumi. Basszus, bementünk feketén, kijöttünk fehéren. Nagyon sok jó szándékú ember hívott, írt utána. Több száz levelet kaptam.
Cigányoktól vagy inkább többségiektől?
Cigányoktól nem volt jellemző. A cigány vezetők nem szeretnek engem. Mert folyton arról beszélek, hogy fel kell számolni a cigány önkormányzatokat.
Azért nem csak vezetőkből áll a cigányság.
Ha az értelmiségi cigány vezetőkre gondolsz, azok primitívnek neveztek engem. Meg gagyinak, meg arab terroristának is, mert a cigányokkal kemény vagyok a munkában. A munkát meg kell becsülni. Azt, amit a földbe teszünk, ki is akarjuk szedni. Profitorientált gondolkodásról beszélek, azt meg kell oldani. Az nem gáz, hogy ő otthagyja a terményt? Az nem probléma? Csak az, hogy nekimész ennek a szegény fekete cigány asszonynak? Hát a fekete cigány asszony nem tudja, hogy amit beraktunk a földbe, minden egyes darabot ki kell szedni? Hol van itt a felelősség? Csak az enyém a felelősség, az övé nem? És ne is csesszem le, öleljem meg azért? Szóval azt gondolom, hogy ha valami rossz, azt meg kell mondani. Igen, az Amnesty azt mondta, hogy buta, rasszista, homofób vagyok. Én meg azt javasoltam nekik, hogy nézzenek körül. És ne a huszonöt emeletes kék üvegből beszéljenek, háromszáz kilométerről. Tetszik, nem teszik, ma a közélet úgy éli meg a cigány társadalom helyzetét, hogy szinte azt gondolják, mi vagyunk a hibásak azért, ami ma Magyarországon van. Annak ellenére, hogy a magyar nép azt állítja magáról, tanultabb és intelligensebb nálunk, ez nem látszik meg, ha a cigány társadalom a téma. Cserdi ebből akar kitörni. Hogyha én cigány emberként azt mondom, szeretem a hazámat, engem ne röhögjenek ki. Ma mindent meg kell tenni azért, hogy a cigánykérdés ne probléma legyen, hanem feladat. Amíg a probléma nem alakul át feladattá, addig nagy baj van. Vitathatatlan, hogy a közgondolkodásban sok a félelem a cigányokkal szemben, de ezek a »mondták«, a »gondolta« és a »hallotta« fogalmakon alapulnak. Személyes kapcsolatok alig vannak. Nincs párbeszéd cigányok és magyarok között. Nincsenek fórumok.
(...)
Korábban nagy pártolója voltál a közmunkának, ami lehet, hogy Cserdiben értékteremtő munkát jelent, de más településeken nem ez a jellemző. Nincsenek fenntartásaid a közfoglalkoztatással szemben?
Azok a közmunkák látványosabbak, ahol termelés vagy termesztés folyik, mint nálunk. De azokat sem írnám le, ahol a füvet kaszálják. A probléma az, hogy a köztudatban összeállt egy olyan maszlag, hogy a közmunkás az ingyenélő, és nem védik meg azokat, akik közmunkára szorulnak. Én kimondottan szeretem a közmunkát és a hozadékát is. Az embereknek is folyamatosan azt próbálom átadni, hogy örüljünk, hogy van, és becsüljük meg magunkat. A közmunkások megbecsülésének hiánya okoz zavart a közéletben, mert azt tartják, hogy ezek az emberek hasztalan semmittevők. Ez ellen sokat küzdök, az adományozásainknak is ez az egyik alapja. Nekünk, cigányoknak nem adatott meg, hogy mi adományozzunk, mindig mi szorultunk adományokra. Három éve ez megváltozott. Segélycsomagokat nem fogadok el, nem akarom, hogy rabjaivá váljunk egy kiló lisztnek, egy csomag tésztának. Rettentő függőséget okoz hosszú távon. Egy kiló liszttel nem oldódik meg a problémánk. Rövid távon siker, mert milyen jó, hogy van. És utána? Tompítja azt a fajta felelősségtudatot, hogy énnekem kell gondoskodnom magamról.”